Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

II. AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM KUTATÁSAIBÓL - Schubert Márta: A realizmus néhány kérdése az iparművészetben

szeti alkotásnál a forma önmagában is elképzelhető, mint a műalkotás lényege . . ."

4 Úgy gondoljuk, hogy e meghatározás legfőbb hiányossága az, hogy mellőzi az iparművészeti tárggyal kapcsolatban a szépség, illetve a szépségre való törekvés kritériumát. E kritérium elhanyagolása eredményezi a tartalmi oldal háttérbeszorulását, aminek következménye ismét az iparművészeti alkotásnak a használati tárgy típusához való hozzákötése oly módon, hogy műalkotás-volta meghatározójává a forma, a díszítés és az anyag válik, sőt, lényegeként ,,a forma önmagában" is elképzelhető. Véleményünk szerint éppen a szépség kérdése az a láncszem, amelynél az iparművészeti alkotás művészeti specifikuma megragadható. Ügy véljük, az iparművészet sajátossága éppen abból következik, hogy sajátos eszközei vannak az adott társadalom szépről való nézeteinek kifejezésére, realizálására az alkotói gyakorlatban. Ezért —- kiindulásként —- iparművészeti alkotásoknak azokat a tárgyakat nevezzük, amelyek a szépség szándékával és törekvésével készültek és feladatuk, hogy az emberi környezetet vagy magát az embert díszítsék. S ha egyfelől — kétségtelen, hogy az iparművészeti tárgyak legnagyobbrészt anyagigyakorlati rendeltetésű tárgyak is — vagy ilyenek típusából fejlődtek ki —, úgy másfelől az iparművészeti alkotást a csak anyagi funkciót betöltő használati tárgytól megkülönböztetően az jellemzi, hogy eszmei funkciója is van ; ez az eszmei funkció az adott társadalom szépről való nézeteinek kifejezésre juttatása, s ugyanakkor a szépről való nézetek formálása. Míg csupán az anyagi funkcióval rendelkező használati tárgy az anyagi kultúra körébe tartozik, addig az iparművészeti alkotás eszmei funkciója által a művészet körébe. Meg kell jegyeznünk itt, hogy a „díszítés" mibenlétét a későbbiek során kívánjuk elemezni. S meg kell jegyeznünk azt is, hogy — noha a továbbiakban főleg a „szép" problémájával kapcsolatban vonunk párhuzamot képzőművészet és iparművészet között, természetesen nem tartjuk a képzőművészet egyedüli feladatának a történetileg adott szép megjelenítését. Az iparművészetnek azonban témaköre a képzőművészetnél éppen ebben a kérdésben szűkebb, mert az iparművészeti alkotó folyamat célja mindig a szép megfogalmazása. így tárgyunkkal kapcsolatban figyelmen kívül hagyjuk a képzőművészet kritikai magatartásának lehetőségét és szükségességét. Mivel az iparművészeti alkotás lényegi tartalma a történeti feltételektől meghatározott szépség kifejezésre juttatása, ahhoz, hogy figyelmünket azokra a sajátos műfaji eszközökre és arra az alkotói módszerre irányíthassuk, amelyek a művészeti ágak közül az iparművészetre jellemzőek és meghatározóak, érintenünk kell a szép és a szépről alkotott nézetek fogalmának tartalmát. A szépséget, mint az iparművészeti alkotás nélkülözhetetlen jellemvonását, a szépet, mint az iparművészeti alkotó folyamat tudatos célját a materialista és az idealista esztétikai álláspontról is hangoztathatjuk. De a „szép" fogalma tartalmának kérdésében alapvető ellentét van a materializmus és idealizmus között. Amikor az idealizmus nézőpontjából a szépség kategóriáját a valóság kategóriájától elszakítva vizsgálják, a szépség kategóriája szükségképpen a tartalomtól elválasztott forma kérdéseire szűkül. Az idealizmus agnoszticizmusa pedig — mind a szubjektív, mind az objektív idealizmusé —• tagadja a létmeghatározta tudat egyik legfontosabb tevékenységét, azt hogy 4

Uo. 4. old. 5 Marx : Tézisek Feuerbachról. 1. Marx —Engels : Válogatott müvek II. 398. old. Szikra, 1949.