Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

II. AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM KUTATÁSAIBÓL - Pataky Dénesné: J. J. Kändler és körének szobrai magyar gyűjteményekben

kadt tartású, finoman modellált, koronás, antik öltözetű, ölében bőségszarut tartó Fortuna áll, mellette jobboldalt két puttó táncol, baloldalt egy füzért tart. A földön egy puttó sárgadinnyével és répával telt kosáron fekszik. A csoport színezése pasztell árnyalatú. A meztelen testábrázolások kitűnőek, a bőr frisseségét, a fiatalság báját jól éreztetik. A kompozícióaz öt alak minden erőltetettség nélküli Összekapcsolása oly módon, hogy minden figura mozgása a kompozíció lendületességét hangsúlyozza. Fortuna felemelt balkezéből virágfüzér csüng alá, amelyet egy puttó tart. A puttó kitárt karjának mozdulata vezeti át a tekintetet a gyümölcskosár mellett, fekvő puttóhoz. A fekvő puttó balkarjának mozdulatát az oroszlán mellett álló puttó kissé felemelt jobbkarjának mozdulata hangsúlyozza ki. A finom, lágyhajlású ívekkel kapcsolt kompozíció felső ívét a Fortuna jobbján álló puttó alakja adja meg, kinek E. Meyer. 1760 körül mozdulatai egyrészt a fekvő Fortuna testtartását, másrészt az oroszlán mellett álló puttó karjainak mozgását kapcsolják össze. A szellemes, mégis természetes és friss kompozíció Kandier megfogalmazására vall, de őrá vall az erőteljesen, nagyvonalúan mintázott, oroszlán kifejező alakja is. Fortuna típusa, tartása, a puttók felfogása és típusa, a bőségszaru mintázása, a Kandier által 1745 körül mintázott „Évszakok" közül a „Föld" allegóriájának nőalakjához hasonlatos. (Gerhardt : Aukc. kat. 54. sz.) E stíluskritikai vizsgálat alapján az Iparművészeti Múzeum „Bőség, allegóriája" c. szobra Kandier művének tartható. Valószínűleg Kandier modellálta az Iparművészeti Múzeum Afrikát és Euró-pát jelképező, oroszlánon ülő, két ölelkező puttóját, amelynek 1750 után több változatát mintázta, de nemcsak ő, hanem a körében dolgozó művészek is, főleg Elias Meyer, 30 aki 1748-tól kezdve dolgozott Kandier mellett. Tehetséges szobrász volt. Főleg a mitologikus, allegorikus és az udvari életből vett témák érdekelték.. Kitűnően modellált, kecses, hosszúra nyúlt, kisfejű figurái könnyen felismerhetők. A kutatók Meyernek tulajdonítják a Gerhardt-gyűjtemény 36. szám alatti aukcionált darabját, az erő allegorikus ábrázolását is, mely jelenleg az Iparművészeti Múzeum birtokában van. A kisfejű, antikizáló ruhás, álló nőalak bal kezét a mellette álló oroszlán fejére teszi. A mintázás finom, de kissé erőtlen.. 1750 körül készülhetett. 30 Friedrich Elias Meyer 1723-ban született Erfurtban, meghalt 1785-ben Berlinben. Szobrászcsaládból származott, Gothaban Grünlich udvari szobrásznál tanult. 1741-től udvari szobrász,, Sondershausenban, később Weimarban. 1761-től a berlini (Gotzkowsky) porcelángyárban dolgozott könnyed, kissé klasszicizáló rokokó stílusban. Thieme Becker Lex. XXIV. 473.