Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

II. AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM KUTATÁSAIBÓL - Dobrovits Aladár: Gádor István művészete

lás, hanem szembefordulás. Nem csoda, ha annyi, gyakran éppen életpályájában is haladó, sőt forradalmi szellemű művész nálunk is, határainkon túl is, minden irányban, ennek az irányzatnak képviselőjévé vált. És ez egyáltalában nem jelentette nálunk, szándékaik szerint, a realizmusról való lemondást, a társadalmi valóság visszaadásától való visszalépést, az osztályharctól való tartózkodást. Ahogy nem jelentette Käthe Kollwitznál vagy Derkovits Gyulánál sem. A „primitív expresszionista" stílusirányzathoz való kapcsolódás kétségtelenül a látott objektív és talán közérthető valóság közvetlen visszaadásától való elfordulást jelentette. De nem jelentette feltétlenül a valóság visszaadására irányuló törekvés feladását. Nem egy művész számára azonban olyan ábrázolási formák, olyan látásmód, olyan megjelenítési gyakorlat feladását jelentette, melyeket ugyan évszázadok művészi gyakorlata teremtett meg, de amely számunkra nem egy eset- 9. Olvasó nő ben csak a látott és a vélt valóságot sematizáló felületi megjelenítést jelentette, amelyet számukra a valóban realista és realista szándékú nagy mesterek epigonjainak gyakorlata hitelétől megfosztott és amellyel szemben, új, a felület mögé törekvő formaadás, új formaalkotás keresésére törekedtek. A néptől valóban elszakadt művészkedőknél, az epigonoknál, a kistehetségűeknél, a művészet szerepét a társadalomban meg nem értőknél, vagy azt tudatosan félreértőknél ez az út valóban öncélúvá, értelmetlenné, játékosságokhoz vezetővé, zsákutcává vált. A néppel együtt haladóknál, a társadalmi fejlődést szolgálóknál ez az út kétségtelenül előrevivő, új fejlődés alapját képező, ám hamar elhagyott, jelentős állomásaihoz vezető út volt. Azért kellett evvel a kérdéssel aránylag hosszabban foglalkoznunk, mert ez a korszak, ez a stiláris irányzat Gádor fejlődésének jelentős és a későbbiekre vonatkozóan döntő és alapvető szakaszát jelenti és számos kiemelkedő alkotását eredményezte. Ügy érezzük, hogy Gádor e korszaka nem szorul mentegetésre és arra sem, hogy hallgatással vagy gyorsan menjünk el mellette. E korszaknak, mely körülbelül 1928-ig tartott, alkotásai, elsősorban állatplasztikái, megmutatják (mérettől független) monumentális formaalkotó készségét és olyan formai 13* 7 195