Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

II. AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM KUTATÁSAIBÓL - Dobrovits Aladár: Gádor István művészete

lesének még csak tapogatózó kísérletezése után a valóban magyar szellemű, valóban népi gyökerű stílustörekvések felé fordulnak. Ők azok, akik a magyar népművészet formai és motívumkincseit, sajátos technikáját, magasabb síkon újraalkotva, az iparművészet továbbfejlődésének egyik alapjává teszik. Ők azok, akikben az iparművész és képzőművész legtöbbször úgy egyesül, hogy a képzőművész és iparművész szerepe művészetükben két egyenértékű félként járul hozzá az elválaszthatatlan egységhez. Amikor azonban saját egyéni művészetüket kialakítják, annak problémáival viaskodnak, sajátosat és egyénit alkotnak, egyúttal újra megnyitnak addig nem ismert lehetőségeket egy újrafellendülő nagyüzemi termelés számára. Gorka Géza, Zilzer Hajnalka, Jakó Géza, Gádor István, . „ .. Kovács Margit és még többen 4. Falicsempe , i , -, , mások azok, akiknek neve es munkássága jelzi azt az utat, melyet a két világháború közötti idő kerámiaművészete megtett, jelzi azt az irányt, amelyen kerámiaművészetünk ma is halad. Hogy itt, e sorokban a többiek közül Gádor Istvánt választjuk ki közelebbi vizsgálódásunk tárgyává, oka nemcsak az, hogy ebben az évben, felszabadulásunk 10. évében nyerte el Gádor István Népköztársaságunk legnagyobb művészi kitüntetését, a Kossuth-díjat, hanem sokkal inkább az a körülmény, hogy Gádor művészete jellemzően és kényszerítő erővel veti fel a két világháború közti iparművészet legfontosabb és legérdekesebb problémáit és mutatja egyúttal azt a fejlődést, amely egy haladó gondolkozású és öntudatos művészt a század második évtizedének stiláris problematikájának útvesztőiből kivezet. Gádor István 1895-ben született, a Pest megyei Kókán. Abban az időpontban született, amikor Európa művészetében, de különösen Magyarországon a historizmus uralma még töretlennek látszik, ám mégis mindenütt, Magyarországon is, már megérkezett az„Űj Művészet" (szecesszió) egyre inkább előtérbe nyomuló hulláma. Gádor nem iparművésznek, nem keramikusnak készült. Szobrász óhajtott lenni és 1905-ben, tehát 50 évvel ezelőtt Teles Edénél folytatott tanulmányokat,, majd Maróti Géza mellé került, az Iparművészeti Iskolán. Szinte a középkori és renaissance nagymesterek története jut eszünkbe, ha Gádor művészpályájának elindulását tekintjük. Mint gyermek, végzi első tanulmányait, egy már elismert