Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Weiner Mihályné: Szalay Ágoston mézeskalácsforma-gyűjteménye az Iparművészeti Múzeumban

5. A kánaáni szőlőfürtöt vivő magyarruhás alakok. XVII. sz. A forma túloldalán sas és 1697. évszám áll — a következő, XVII. század közepéről, különböző felső-magyarországi városokból származó formákon : 2693. számú (Napkeleti bölcsek), 2637. számú (Krisztus és két szent), 2631. számú (Háromkirályok), 2629. számú (I. Lipót), 2632. számú (Szentháromság), 2647. számú (Szentháromság). A jelzések feloldása feltehetően egy XVII. századi felső-magyarországi faragó család vagy műhely létezésére fog fényt deríteni.

110 u

° A jelzésekkel, magukkal, másik tanulmány keretében szándékozom foglalkozni. Ezek ugyanis többnyire nem csak betűkből, hanem a középkori kőfaragó és kőelhelyező jelekre emlékeztető, pajzsban elhelyezett jegyből állnak. A mézeskalácsformák jelének alapformája csaknem mindig tükörképszerűen fordított arab négyes számjegyhez hasonló, melyet áthúzások stb. variálnak. A kőfaragójelekkel való összevetés alapján meggyőződésem, hogy e jelzési módszer középkori céhes eredetű, de ez esetben természetesen nem az elszámolás helyességét, az összecserélés kiküszöbölését célozza, hanem a mestert, családot, műhelyt jelzi.