Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)
I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Weiner Mihályné: Szalay Ágoston mézeskalácsforma-gyűjteménye az Iparművészeti Múzeumban
belül, egy bizonyos meghatározott területen készült. De stílusuk még egységesebb és a meghatározatlan darabokat szemügyre véve -— még ha nem is tudnánk, hogy a gyűjtés területe Magyarországon főleg a nyugati határszél és a régi FelsőMagyarország — és még ha Szalay Imre írásából nem is derülne ki, hogy atyja a formákat Bajorországban, Salzburgban, Stájerországban, Alsó- és Felső-Ausztriában is gyűjtötte —- akkor is — a változatosság mellett, a darabok annyira egytípusúak, hogy az analógiák alapján meggyőződnénk róla, hogy a jelzetlenek és meghatározatlanok is ebből a korból, erről az útvonalról származnak. Aránylag kevés erdélyi forma akadhat közöttük. (A felsoroltakon kívül még egyről tudjuk biztosan, hogy erdélyi — a vingárdi Geréb család címerét ábrázoló formáról.) A gyűjtőnek, érdekes módon, az ütőfafaragásnak csak egy típusa iránt volt érzéke, az iránt, melyet gyűjteménye képvisel. Ügy látszik, közömbösen ment el a Debrecenből szétsugárzó nemzeti-népi irány mellett, nem gyűjtötte a Dunántúl sok kisebb faragóközpontjának (Veszprém, Keszthely, Marcali stb.) helyi jellegű termékeit, nem érdekelték a XIX. század elejének paraszti, katonai és polgári viseleteket, szerszámokat ábrázoló faragásai, melyek pedig, az ő életében még bőven lehettek használatban. Csak egy stílust gyűjtött, amit így jellemezhetünk : a Szalay-gyűjtemény darabjai az érett, majd túlérett osztrák barokknak népművészeti elemekkel való keveredésének és ezektől való felfrissülésének képét mutatják a bajor—osztrák Alpes-vidék és a magyar Felvidék területén, olyan területen, melynek részei között többféleképpen mutatható ki kapcsolat. Ezek a részek, részben a lakosság származása tekintetében, részben nyelvileg, időnként politikailag, többé-kevésbé laz^n, de összetartoztak. 3 Kultúrájának, művészetének pedig Bajorország, Salzburg és Tirol faragóművészetének széles körzetben ellenállhatatlan hatása határozottan kölcsönzött ez időben bizonyos egységes színezetet. Itt tehát, mikor a gyűjteményt ismertetjük, egyben egy faragástípust is ismertetünk. Mi hozott létre stílusbeli egységet ezen a, mégiscsak heterogén területen? Mi volt közös? Közös volt pl. az a körülmény, hogy mindezek hegyes, erdős, fás vidékek, ahol a faragás a néppel szinte vele születik. Másrészt : hasonló volt akkor ezen az egész területen a társadalom helyzete a lényeges vonatkozásokban, hasonlóan alakultak az alkotások is, elsősorban tematikájuk. A faragások tematikája jellemző a helyre, korra : abba a világba vezetnek bennünket, melyet Németországban, Ausztriában és az általa befolyásolt területeken az állami és egyházi reakció erősödése jellemez, melyben az uralkodó élethalálharcot vív a hatalomért a nemességgel és a városokkal — a faragások tematikája tehát mindezeken a területeken elsősorban az egyház, az uralkodóház, illetve a feudális nagyurak körül forog —, de ez az a világ, melyben érlelődik már az új uralkodó osztály magva : a polgári iparos és kereskedő réteg, amelynek anyagi erejére az uralkodó ekkor már erősen támaszkodni óhajt —• s a faragások között elvétve megjelennek már a nem nemesi címerek, a polgárfigurák — s ez ugyanaz a világ, melyben a jobbágyok kizsákmányolásának mérhetetlen fokozása vérbefojtott parasztfelkelések egész sorára vezetett. Elbukott a német köznemesség 1523-as felkelése, s az 1525-ös nagy német parasztháború, elfojtották ennek tiroli, karintiai 3 Az ausztriai Alpes-vidéket a IX. században bajor és frank települők szállták meg s ez a folyamat egyesek szerint a XIV. századig tart. (Das Bauernhaus in Österreich — Ungarn und seinen Grenzgebieten. Dresden, 1906, Österreichische Ingenieur und Architekten-Verein kiadása.) Bajorország egy része, a Berchtesgadener Ländchen, éppen ahonnan a gyűjtemény egyrésze származik, egyidőben Salzburghoz tartozott. (Hauffen : Deutschöhmische Volkskunde.)
