Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Weiner Mihályné: Szalay Ágoston mézeskalácsforma-gyűjteménye az Iparművészeti Múzeumban

Ez vezette a mézeskalácsformák gyűjtésére is, mint fia írja, ki elmondja, hogy hogyan ajánlott fel 1862-ben Szalay Ágostonnak soproni váltótörvényszéki elnök korában Eypeltauer nevű beosztottja, kinek családja nemzedékeken keresztül bábsütéssel foglalkozott — egy napkeleti bölcsek imádását ábrázoló formát, hogyan kapott erre kedvet Szalay Ágoston hasonlóak gyűjtésére, hogyan kutatta át elsősorban a soproni bábsütők műhelyeit és padlásaik minden zegét-zugát. Magyarország és Erdély több nagy városában végzett az idők folyamán ilyen irányú kutatást, sőt Bajorország, Alsó- és Felső-Ausztria több városában és Salzburgban is. ,,Ha más régiséget nem is, de néhány bábsütőformát minden évben bizonyosan hozott haza útjáról."

2 Á 115 darabból álló bábsütőforma gyűjtemény a többi gyűjteményrészlegekkel együtt, 1877. augusztus 9-én, röviddel Szalay Ágoston halála után, a Nemzeti Múzeumba került. A múzeum leltárkönyvében e napon 119. szám alatt a következő bejegyzést találjuk : „Néhai Szalay Ágost gyűjteménye áll : 81 pecsét, 256 pecsétnyomó, 168 gyűrű, 115 bábsütőformából, 22 sárgaréz keresztelőtál és medence, 22 cserép-óntál és tányér, 77 korsó, kancsó és kupa, 24 egyházi tárgyak és ékszerneműek, 118 fegyverzetrészletek és házi eszközökből, 72 római régiség és őskori tárgyból, 429 éremből és 180 db. gipszmásolatból az I. Napóleon által veretett emlékérmeknek. Összesen 1464 db. Vétel 10.000 (Tízezer) forintért. A részletes catalogus a múzeum levéltárában 438/1877 a. őriztetik ; a régiségtan levéltárban 119/1877 sz. a. van bejegyezve." Az eredeti okmány az ostrom alatt megsemmisült, de másolata megvan, s ennek végén a következő feljegyzést találjuk: „az alább következő számok alatt becikkelyezett tárgyak az országos műipar-múzeum számára elvitettek 1877 október. III. Bábsütőformák 119/1877. 1-től 115-ig, azaz mind." Ez tehát a gyűjtemény története. így került ez kb. 80 éve az Iparművészeti Múzeumba, ahol csaknem teljes egészében őrizzük ma is a díszítőművészeti múltnak ezeket a páratlan, valóban az utolsó órában megmentett dokumentumait. Szalay Imre néhány szűkszavú megjegyzésben értékeli művészi becsüket, melyet ő a pecsét- és éremvésés mellé helyez. Szerinte a monogramos-formák a bábsütő, egyszersmind faragó nevét őrzik — a kétmonogramosak esetében a nagyobb betűk a tulajdonos, a kisebbek a faragó nevét jelölik. Másik lényeges megjegyzése, a férj és feleség címerét viselő formákra vonatkozik (pl. a nürnbergi Ende-Azendorf címeres formára), melyekből készült mézeskalács régen nagy lakomákon szerepelt és a XVI—XVII. századi címeres ostyasütővasak analógiájára hivatkozik itt. Evvel térjünk át magának, a gyűjteménynek ismertetésére. 2. A gyűjtemény számszerű adatai. A gyűjtemény 115 darabjából ma 95 van meg. Ebből 60 darabra, múzeumbakerülésekor, kézírással, régies szépírással ráírták a származás helyét. Ugyanezek a meghatározások szerepelnek az említett jegyzéken, az Iparművészeti Múzeum leltárkönyveiben, s ezek nyomán az egész régi és az újabb tárgykartonokon is. 46 darabon eredeti bevésett évszámot látunk : ennek alapján ' biztonsággal tehető 4 db a XVI. századra, 35 db a XVII. és 7 darab a XVIII. századra. A legrégibb, évszámmal jelzett forma 1567-ből, a legújabb 1769-ből származik.