Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)
I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Sternegg Mária: XVIII. századbeli minorita szerzetes munkája az Iparművészeti Múzeumban
4. Kóruspadok. Mönch Benedek műve 1778 körül. Eger. Kresz Irén felvétele Ha tabernákulumunkat Stöcherle vagy Mönch fennmaradt munkáival vetjük össze, a stíluselemzés eredményeként hasonló részletformákat fogunk találni, az esztétikai értékelés azonban bizonyos különbségeket tár fel, amelyek az alkotókészség, a művészi látásmód merőben más megnyilatkozásaiban tűnnek ki. A stíluselemzés objektumának legmegfelelőbbnek látszik az a motívum, mely az egri minorita templom belső berendezésének egyik legkedveltebb, több generáción át élő díszítménye: a lehajló és virágban találkozó kettős rózsaág. A XVIII. század világi bútorzatán is előfordul, rokokó ajtószárnyakat gyakran díszít egy-egy finoman faragott, idealizált rózsaszál, s az osztrák—német rokokó plasztikában — nemcsak fában, hanem stukkóban is — majdnem mindig együttjár a rocailleokkal. Kiemeljük e díszítménynek azt a típusát, mely a legdúsabban faragott, s melynek zsúfolt kompozíciójában megtaláljuk mindazokat az elemeket, melyek más és más megfogalmazásban, vele egyidőben vagy később, egyszerűbben és finomabban jelennek meg. Az egri Minorita templom két középső mellékoltár oszlopainak talapzatán négy fából faragott, aranyozott applikáció van : tarajos és sima rocaille-ok sorából alkotott hosszúkás négyszögletes keret felső két sarkában apró volutából diagonális irányban egy-egy rózsaszál nyúlik lefelé, melyek középtájban rózsákban találkozva lecsüngő levelekben végződnek (5. kép). A vésőnyomokat viselő, szabadon hagyott fafelületekkel szemben, ezek az aranyozás miatt lealapozott oszlopclíszek lágy körvonalú, puha faragványok benyomását keltik. Ügy érezzük, e díszítmények kínos szimmetriájuk miatt, majdnem mesterkéltnek hatnak. wm 5. Fából faragott és aranyozott applikáció XVIII. sz. második fele. Eger, Minorita templom. Kresz Irén felvétele