Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Szabolcsi Hedvig: A bútorgyűjtemény néhány újabb szerzeménye

A magas felépítményes íróasztal diófa borítású, a kor díszítőmódjának megfelelően feketére pácolt részletekkel. Szabadon álló kiképzésű. Nyolc lapított gömbös alacsony lába sima talapzatrészt tart, amely fölött a lábak elosztásának megfelelően fél oszlopok emelkednek. Az íróasztal homloklapján a két szélén egy-egy, középen kettős ajtó található, amely timpanonban végződik. A felső rész egy — az esztergályozott oszlopfejek tartotta téglalap alakú lapon áll. Felső részének közepén lehajtható írólap helyezkedik el, mögötte középen márványozott díszü oszlopokkal kereteit tükrös fülke, két oldalán három-három hársfából készült fekete tussal díszített fiók. A két oldalfalon belül lent fiókos, felette rekeszes dobozt találunk, amelyet egészben ki lehet emelni, a mögötte levő üreg titkos fiókokat rejt. Az íróasztal felső lezárása egyenes, kissé tagolt peremű. Külön érdekessége bonyolult rejtett mechanikai szerkezete. Az alsó rész középső ajtóinak timpanonos lezárásába kulcs erősíthető, ennek segítségével a felső rész magasan felcsavarható. A szerkezet megindításakor kis oszlopok emelkednek ki az alsó részből és ezek emelik fel a felső részt. Ekkor az alsó rész fedőlapján két tálca kihúzásával számos kis, a fentiekhez hasonló fekete tussal díszített titkos fiókhoz jutunk. Az írószekrény típusa bizonyos továbblépést jelent a húszas, harmincas évek magas írószekrény típusainál a lapos íróasztal felé. Felépítése jól átgondolt, jó arányokkal rendelkezik, ha jellemzi is egy bizonyos nehézkesség. Ezt azonban teljes mértékig indokolja, hogy a tárgy nem kizárólag íróasztalnak, hanem talán elsősorban értékőrző, megbízható és elmozdíthatatlan bútornak készült. Az íróasztal 1862 óta van annak a családnak birtokában, amelytől a múzeum megvásárolta. A családi iratok, feljegyzések tanúsága szerint Szabadkán készült, stílusa alapján megállapíthatóan a XIX. század harmincas, negyvenes éveiben. Ezzel a múzeum egy délvidéki, jellegzetes klasszicista bútorral gyarapodott, pótolva részben azt a hiányt, amely gyűjteményünket a hiteles dél-magyarországi bútorok terén ez ideig jellemezte.

25 C A EOJ1 T

IM TEJJBMr HEKOTOPLIE HOBWE IIPHOEPETEHHfl K0JIJIEKD;HH MEEEJIH Pnc. 1—2. Pe3Haa cnaMeííKa CTHJIA peHeccanc. CjiejiaHa u TpaiiciiJibBaHHH B KOHue 16— Haqajie 17 Béna noa BJIHHHHCM aiojiaíbexepBapcKOH uiKOJibi pe3b6bi no aepeBy. Bbijia B noJib30BaHMH rpa$OB TejieKH. PHC. 3. JHyőoBbiü CTOJI c BbiniiJieHHOH opHaMeHTanneii H nyroo6pa3Ho-H30rnyTbiMM HOJKKaMH. KoHeu 16 Béna. MOÍKHO npejinoJiOH<HTb JIHÖO HTajibímcKoe, JIHÖO BeHrepcKoe npoHCXoaíaeHHe. PHC 4. Kpecjio H3 JinnoBOro jiepeBa, noKpbiToe Őejioü KpacKOH, a 3aTeM no30JioqeHHoe. BeHeniiH. OKOJIO 1700 roaa. Pnc. 5. CTOJI H3 aMepnKancKoro Kpacnoro aepeBa (MaxaroHH). AHTJUIHCKHÜ. 18 Ben. Tnn 60-bix—70-bix ro;jOB. AaaM-CTHJib. PHC 6—7. KpecJio H CTyji co CHHHKOH us aMepHKaHCKOro KpacHoro jiepeBa. AHFJIHÜ.CKHH. 18 BeK. Tnn 70-bix ronoB. CTHJIB XennjibioaüTa. PHC. 8. ríHCbMeHHbiH CTOJI co cjiOíKHbiM MexaHHqccKHM ycTpoiícTBOM H ceKpeTHbiMH MacTHMii HiUHKOB. BeHrepcKHH, Bbui caejiaH B 30-x—40-x roaax 19 erojieTHH B CyŐOTHUe. 25 Az íróasztal pontos szabadkai eredetéről és készítőjéről a család birtokában hiteles irat volt, ez azonban Budapest ostromakor elveszett. A megmaradt családi feljegyzések alapján bocsátották rendelkezésemre a közölt adatokat.