Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Szabolcsi Hedvig: A bútorgyűjtemény néhány újabb szerzeménye

ha teljesen nem is keveredett elemeiben — el nem kerülhette Erdély olasz-indítású, sajátos magyar jellegű művészetét. Amikor megállapíthatjuk, hogy a felépítés és a díszítés döntő súllyal olasz renaissance indítású, azt is le kell szögezni, hogy megjelennek rajta elkülönülve, szerves összefüggés nélkül a vezető iparművészeti ág, az ötvösség hatására német, dél-német elemek is. A padot tehát formája és díszítő motívumai alapján a XVI. századra tehetnénk, az akantuszlevél alapján pedig a XVI. század elejére is. Az inda kompozíciójának, az ölelkező indaszárnak azonban ez időben nem találjuk analógiáját. Ez már a következő századnak, a XVII. század közepi virágos renaissancenak motívuma, amelynek csírái már a XVI. század végén, a XVII. század elején is jelentkeznek. Ha elfogadjuk ezt az indafűzési módot a virágos renaissance korai jelentkezésének, a faragványon mutatkozó gazdag virágba hajló ágakat is a virágos renaissance XVI. század végi korai csíráinak tarthatjuk, de még a törökhatású virágornamentika nyomai nélkül.

10 Stílusának elemzése alapján, tehát tárgyunkat a XVI. század végére, a XVII. század legelejére kell datálnunk. Ugyancsak erre az eredményre jutunk, ha a datálást heraldikai, családtörténeti oldalról közelítjük meg. Mint megállapítottuk, a padon található címer a Garázda—Teleky és Szilágyi ág közös címere. A Szilágyiak leányági utódon a XV. század végén kihalnak.

11 A Garázda család fő ága 1507-ben Garázda Péter költő halálával megszűnik.

1- A Garázda család utolsó férfisarja, János Lengyelországból, Báthory udvarából hazatérvén családot alapít és leányát széki Teleki Mihályhoz adja nőül 1605-ben. Ezzel újra egyesül a család három, Garázda, Széki és Teleki ága.

13 Miután tudjuk, hogy Garázda János Báthory oroszok ellen vívott hadjárata, tehát 1581 után tér vissza Erdélybe, rendezkedik be és alapít családot, feltételezhetjük, hogy az ő vagy gyermekei berendezéséből származik a pad. A keletkezési idő alsó határát tehát a XVI. század 80-as éveiben, felső határát pedig stíluskritikai szempontból a XVII. század első évtizedében, heraldikailag a XVII. század első felében kell megvonnunk (mint rámutattunk, Teleki Mihály már más címerváltozatot használ). Bemutatott padunk tehát a XVI. század végén, a XVII. század legelején készült Erdélyben. Az erdélyi renaissance bútorművészet jelentős alkotása, amely a gyulafehérvári faragóiskola hagyományaiból indul ki. * * * Másik bemutatandó tárgyunk egy faragott tölgyfaasztal (3. kép).

14 Két vastag, deszkából formált, kivágott, áttört lábon áll. Alul lekerekített végű talpfák tartják a mindkét oldalán erőteljesen hajlottvonalúan kivágott, majd ezt a vonalat beljebb áttört dísszel követő, szinte oldalfalat képező lábrészt. Köztük vaskos merevítő tag helyezkedik el, amely a két külső oldalon ékekkel megerősített és a lábak közti részen, a lábrészek kiképzéséhez hasonlóan kivágott. Lapja sima, téglalap alakú, szélén enyhén tagozott. 10 Lásd 8. jegyzet. 11 Nagy Iván : id, mű. 16. köt. 708. old 12 Nagy Iván : id. mű 5. köt. 333. old. 13 Siebmacher id. mű 97. o. Kazinczy Ferenc : A hajdan Garázda ma már széki Teleki ház elágazása Kassa a. 1831. 3. o. 14 Ltsz.: 53.4526.1 Méret : szél.: 62, hossz.: 222, mag.: 84 cm.