Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Nékám Lajosné: Az Iparművészeti Múzeum XVI—XVIII. századi olasz majolika patikaedényei

Lent középen mindkét oldalon egy-egy hasonló maszk. Egyik oldalán mitológiá­ból vett jelenet : halfarkú lóval játszó puttók. Alatta gyógyszerfelirat AQUA SC ABTOSE rüh elleni víz. Másik oldalán idillikus tájban ülő pásztorpár : bárány­nyal, kutyával. Ez a patikaedény igen dekoratív, finom árnyalatú, kék színhatásá­val. Fenekén mesterjegy. Gaesse 1915-ben kiadott jegykönyve 62. oldalán, 80 számon Levantino műhelyjegyének jelzi. A műhelyt alapító Luigi Levantino Velencéből jött Savonába, ahol 1670 körül már műhelye működött. 11. ábra alsó és felső részén kidomborodó, hengeres testű edényt ábrázol. Díszül a keleti kerámiák ellesett motívumait festette reá a művész. Fényes fehér mázán erős kék színnel kontúrozott húsos levelek és fáradt, nehéz virágok, pöty­työzött indák között lepkét fogó, repülő madarak. Az edény fenekén Graesse i. m. 63.oldalán 88. számon közölt Pescetto jegye látható. A fazekas az edény fenekén számadást vezetett és ez szintén beégett. 31 Edényük a 17. sz. közepén készült. Analóg darabjait a Victoria and Albert Museum edényei között találhatjuk meg, B. Rackham Catalogue of Italian Maiolica 1940. London. 180. tábla 1125, 1126. számokon, 181. tábla, 1134. számon. Savona XVII. századi gazdagságát és jelentőségét mutatja, hogy 1666-ban épített nagy patikája, az Ospedale di San Paolo, 4000 lírába került, a hozzávaló berendezésekkel és 200-nál több vázával együtt, mint ahogy erről Verzellius krónikás feljegyzéseiből értesülünk. 32 A szicíliai patikaedényeink között is találunk keleti porcelánt utánzó „alla por­calana" stílusban készült, XVII. századi, talpon álló nagy labda alakú patika­edényt. 33 A keleti edények repedezett, kékes fehér színű mázát utánozza. Díszí­tése erős kékkel festett, jobbra-balra hajladozó, stilizált leveles indák. Egyik oldalán sárga gyümölcsökkel és virágokkal díszített zöld fonott koszorúban Veronika­kendőt tartó, feketével kontúrozott angyalka áll. Ez az edény a genuai edények egy csoportjának díszítésmódját vette át. Edényünk : Palermóban készült a XVII. század első felében. E. Mauceri i. m. A. és D. képe analóg darabja edé­nyünknek. Ebből is láthatjuk, hogy a szicíliai kerámia milyen sok forrásból merített, míg jellegzetes stílusát kialakította. A XVII. századvégétől az eddig kék-fehér színezésű kerámia újból polichrom lett. Ebből az időből kisebb jelentőségű edényünk van csak. A XVIII. század első felében a porcelán európai feltalálása a fajanszműves­ség nagyfokú hanyatlását jelentette. A majolika technikával készült edényeket előállított fazekasműhelyek jelentőségüket elvesztették. Stílusuk modorosságba fulladt. A XVIII. század első felében a legtöbb rendszerint apáról-fiúra öröklődött fazekasműhely ajtaja egy-kettő kivételével bezárult. A viszont jobb gazdasági körülmények között működő fajanszmanufaktúrákban — muff el technikával — sorozatban készítették a patikaedényeket. A XVIII. században csak három helyen: Nápoly környékén, Pesaroban és Szicíliában működött nagyobb jelentőségű, régi technikával dolgozó fazekas­műhely, melynek készítményei gyűjteményünkben is szerepelnek. A legkiválóbb és a fajansz manufaktúrák által is átvett legszebb stílust a nápolyi királyságban fekvő Castelli fazekas műhelyei alakították ki. Itt az edényekre hangulatos, romantikus tengerparton elterülő, barátságos városkák látképeit festették. Festői 31 Leltárszám : 21.152. Magasság 12 cm, talpátm. 6 cm. Leltárkönyvi adataink szerint Wartha Vince gyűjteményéből származik. 32 M. Labo : La ceramica di Savona. Dedalo. IV. 1923. 33 Leltárszáma : 21719. Magasság 36, talpátm. 15 cm. Wartha gyűjtemény.

Next

/
Oldalképek
Tartalom