Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

Dobrovits Aladár: Az Iparművészeti Múzeum és társintézményei a felszabadulás óta

alakulását mutatta be napjainkig, a társadalmi fejlődés hátterében, a textiltechnikák a textilművészet legjellemzőbb technikáinak összefüggését. Amellett, hogy a két kiállítás művészi célkitűzésű kiállítás volt, a művészileg kiemelkedő darabok mellett, az egyes korokra jellemző, tipikus használati tárgyakat is bemutatta és a technikai fejlődés szempontjából fontos, tanulságos darabokat is. A két kiállítás elveit, szempontjait a Múzeum nyilvános ankéton vitatta meg. A fontosabb kiállítások nyilvános ankéton való megvitatását a Múzeum azóta is rendszeresen megtartotta. E kiállítási viták voltak magvai a Múzeumban megindult művészetelméleti, ideológiai munkának. Az 1951 májusában megnyílt két kiállítás, mely Múzeumunk rendezéstechnikai munkája szempontjából is jelentős kezdeményezés volt, különösen önálló installációs tervével és elsőnek szakított az ez időben általában elterjedt anyagszegény kiállítások elvével — a Múzeum tudományos munkája szempontjából is lényeges volt : nemcsak a kiállításra kerülő anyag feldolgozása hozott sok új eredményt, hanem rámutatott a tudományszak számos megoldatlan problémájára és új kutatások kiindulópontjává lett. A két kiállítást csakh amar számos új kiállítás követte. Már 1951 nyarán megnyílt a Nagytétényi Kastélymúzeumban a nagy kerámia-kiállítás egyik fejezete részletesebb feldolgozásaként a „Magyarországi Kerámiaműhelyek" kiállítás, a Kastélymúzeum egyébként is gyakran rendezett gyorsan váltakozó művészeti, reprodukciós vagy iparművészeti bemutatásokat, mint amilyen volt az 1950 nyarán megrendezett XVIII—XIX. századi vörösréz-konyhaedénybemutató. 1951 őszén rendezte meg a Múzeum „Művészi Bőrmunkák" kiállítását, amelyet a „Magyarországi Könyvkötészet", az „Üjabbkori Európai Ötvösség", „Újabbkori Európai Ónművesség", „Az Óra Fejlődéstörténete", és Nagytétényben a „Magyar Hímzések", majd egy könyvkötés-kiállítás követtek. 1952 nyarán Nagytétényben megrendezésre került a XVIII.—XIX. századi magyar bútorművészetet bemutató kiállítás, amelyet a következő évben az újabbkori európai bútorművészetet bemutató kiállítás követett. E két kiállítás az egyes művességek fejlődését bemutató kiállításoktól az interieur-jellegű, ún. keresztmetszet-kiállítások felé tett jelentős lépést képezett és hangulatukat jelentősen emelték a kastélyban ez időben feltárt XVIII. századvégi falfestmények. 1952-ben az Iparművészeti Múzeum kezdeményező lépést tett „Felszabadult iparművészet" kiállításával, mely napjaink iparművészeti termelésének legfőbb irányait világította meg, 1952 decemberében a Magyar Nemzeti Múzeum alapításának százötvenedik, az Iparművészeti Múzeum alapításának 80. évfordulója alkalmából megrendezte „150 év művessége" kiállítását, mely mintegy rövid pillanatképekben, interieur-jellegűen mutatta meg a magyar iparművészet legfontosabb korszakait, a XIX. század kezdetétől a második világháborúig. E kiállításon a rendezés új eszközként karikatúra-szerű bemutatással is kísérletet tett. 1954 tavaszán, miután az addig raktározás céljára használt üvegcsarnokot sikerült felszabadítani, ott nagyrészt a Múzeum és a Herendi Gyár-Múzeum anyagával, a Múzeum hathatós közreműködésével megrendezésre került a nagyszabású „Herendi porcelán 1839 — 1954" kiállítás. E kiállítás volt a megvalósítása annak az elvnek, hogy az iparművészeti kiállítások helye az Iparművészeti Múzeum legyen. 1955 elején a Múzeum a felszabadulásunk 10. évfordulójára hirdetett iparművészeti és népművészeti pályázatra készült pályaművekből rendezett kiállítást — ez volt az első kiállítás, amelyet az újonnan alakult Iparművészeti Tanáccsal együtt rendezett. A Tanáccsal együtt rendezett kiállítások közé tartozott még a népi ruházati cikkek bemutatója, egy belsőépítészeti tervpályázati