Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)
Schubert Márta: Későantik textilművészet
mert a kézművesek ebben az országban nem avatkozhatnak a polgárok egyéb osztályainak tevékenységeibe, hanem csupán a törzsük törvénye szerint öröklődő hivatásukat űzhetik . . . Más népeknél azt látjuk, hogy az iparosok túl sok tárgyra aprózzák el figyelmüket. Szabad országokban többnyire népgyűlésekre járnak. Egyiptomban viszont minden kézművest kemény büntetéssel sújtanak, ha az állam dolgaiba avatkozik, vagy egyszerre több mesterséget űz. Ezenkívül amellett, hogy elődeiktől sok szabályt vettek át, buzgón arra törekszenek, hogy újabb előnyökre jöjjenek rá." Diodorus Siculus e feljegyzését Marx idézi. 31 A demokráciával szemben állástfoglaló Diodorus követendő példának hozza fel Egyiptomot, de jó képet nyújt a társadalmi aktivitásból kirekesztett egyiptomi kézműves helyzetéről. így alakul ki az a „nemzedékről nemzedékre felhalmozott és apáról fiúra átörökített különleges ügyesség" 32 és sokszor igen magas színvonalú művészet, amelyet joggal csodálunk meg az egyiptomi textilművészet alkotásaiban. Ranovics 32 / a adata szerint a római időkben az egyiptomi városokban igen sok rabszolgát foglalkoztattak szövéssel. Hogy a tűszövés Egyiptomban az i. u. I. században virágzó volt, az is bizonyítja, hogy Martialis 33 egyhelyütt azt írja: ebben az időben az „acus Babilonys"-t, a hímzőtűt háttérbe szorította a ,,pecten Niliacus", az egyiptomi tűszövés fontos szerszáma, a fésű. * * * Az eddigiekben elsősorban a régi egyiptomi hagyomány továbbélésének okát tárgyaltuk a későantik, későantik-koraközépkori, koraközépkori textilművészetben. Most azt kell megnéznünk, mi a jelentősége annak a hagyománynak, amely világosan a klasszikus antik ornamentika és ábrázoló művészet textilművészetben* folytatásának tekinthető, s amelynek néhány múzeumunk gyűjteményéből való szép példáját a 3. — 6. és 8. — 9. kép mutatja. A IV—VI. században, a textilleleteket rejtő ekkori egyiptomi temetkezőhelyek használata idején — láttuk — a görögök halványuló, az egyiptomi élet összképébe beolvadó színfoltot jelentettek már csupán. Az éles elválás a két kultúra közt ugyancsak a múlténak mondható ekkor. A görög művészet fejlettebb volt az egyiptominál, s mihelyt a görögség nem jelentett többé megkülönböztetett társadalmi helyzetet, mihelyt az egyiptomi nem látta többé nyomorúságának forrását mindenben, ami . görög, sőt, mióta Alexandria sorozatos rómaiellenes felkelések gócává lett: általánossá vált a görög művészet, a görög formakincs eredményeinek elterjedése. S mikor az egyiptomi szövő és a görög szövő közt nem tett máisúlyos különbséget az államhatalom, az (úgynevezett későantik típusú) 31 Marx: i. m. 367. old. 32 u. o. 367. old. 32/a A. Ranovics: i. m. 204. old. 33 Martialis, XIV. 150.
