Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)
Baktay Ervin: Mogul és Rádzsput festmények a Keletázsiai Művészeti Múzeumban
turbánt viseli. A gyöngyöket vastag fedöfehérrel, az alapból kiemelkedve festették. 12 — XVII. sz. 4. Mogul uralkodó képmása (25. kép). Eredetileg szintén mint „Sáh Dzsehán arcképe" került a gyűjteménybe, de az arc és az alak szembeszökően elüt a 3. sz. képen ábrázolt Sáh Dzsehántól. Ugyanolyan típusú kép, s a kézben tartott virág itt jól látható. Más egykorú mogul portrékkal összehasonlítva, 13 I. Álamgir (Aurangzib) képmásának tarthatnék. Az arcvonások, figyelembe véve a korkülönbséget, meglehetősen emlékeztetnek ennek az uralkodónak alább közölt, idős korából való képmására. A könnyű muszlin acskan (kabátféle) áttetsző anyaga jól kifejezésre jut. A mű elmarad az előbbi kép színvonala mögött, pl. a test súlya nem helyeződik meggyőzően a lábakra, az alak kissé hátrafelé dől. — XVII. sz. közepe vagy második fele. 5. I. Álamgir (Aurangzib) mogul császár képmása (26. kép). A főalak indiai jellegű trónemelvényen (takht) ül, kerek könyöklőpárnához támaszkodva. Jobbkezében könyvet, baljában írott lapot tart. A kép, tárgyánál fogva, a XVII. sz. végére volna tehető, de jobboldalt felül fekete felírás látszik, hindi (dévanágari) jelekkel: Bahádur Sáh Pádsáh..." Ez nyilvánvaló tévedés, mert a kép nem az 1707—1712 közt uralkodott I. Bahádur Saht, hanem kétségtelenül I. Álamgirt ábrázolja. Lehet, hogy a képet csak egy későbbi tulajdonosa látta el a téves felirattal, de az is feltehető, hogy festményünk egy eredeti képmás x későbbi másolata, s a gyűjtő, aki a felirattal ellátta, nem tudta bizonyosan, kit ábrázol. A személy azonossága megállapítható a V. A. Smith „The Oxford History of India" (Oxford, 1923) 447. lapján közölt, mogul eredetiről készült reprodukció alapján, amely Aurangzibet még idősebb korában mutatja; de arcvonásai különben is több képről ismeretesek. A háttér és a felül látható felhőzet, igénytelenebb kezelésével, azt a gyanút ébreszti, hogy utólag került a képre, talán a felirattal egyidőben. Az uralkodó előtt udvari szolgálattévő áll, hódoló kézmozdulattal, mögötte szolga, kezében pávatollakből készült légyhaj tót tartva, mely Indiában az uralkodókat megillető jelvények egyike, mint a trón fölé emelkedő ernyő is. A kép alsó részét penészedés rongálta meg, a jobboldalán törés látható. 6. Mogul előkelőség és szolgálóleány képe (27. kép). A jobboldalon álló alak nyilván a mogul udvar egyik előkelősége, talán a császári család tagja. Az arc karakteresen van megfestve, a ruha könnyű anyaga jól kifejeződik. A baloldalon álló szolgálóleány kis tálcán csészét nyújt a férfi elé. A leány arca háromnegyed-profilban jelenik meg, ami aránylag ritka, s ugyanúgy, mint a férfi feje, finom tónusokkal van megfestve. Valószínűleg a XVII. század második feléből származik. A képen, különösen a háttéren, nedvesség okozta foltok láthatók. 7. Szolgálattévő leány és mogxil hercegnő képmásai (29. kép). Két különálló képegymás mellé felragasztva. Baloldalt a szolgálattévő leány féllábra nehezedve áll; a test súlyelosztását a festő jól kifejezte. Jobbjában villás végű hosszú botot, baljában pávatoll-légyhajtét tart; könnyű, áttetsző muszlin szoknyát és átvetőt, a szoknya alatt pandzsábi jellegű nadrágot visel. A megfestés kevésbé finom, mint az előző képen ábrázolt alakoké. Valószínűleg a XVII,. század, végéről vagy a XVIII. sz. elejéről származik. —• A jobboldalon levő kép ülő mogul hölgyet ábrázol. Az arc kevéssé kifejező, s ez érthető, mert a festő nem láthatta, nem figyelhette meg közvetlenül a mogul udvar nőtagjait. A hölgy törökös sapkafélét visel, felső testét átlátszó fátyolanyagból való ingféle födi, ráncokba gyűrődve az alsókaron, alatta virágmintás nadrág van, ölében vánkos, s a könyöklőpárnához is vánkos van támasztva. A padlón virágváza, doboz, gyümölcsöstál és csésze áll. A jobbkézben papírlap, a balban könynyű kendő. A testtartás és a tárgyak ábrázolása nem vall elsőrendű festőre. XVII. sz. vége vagy XVIII. sz. eleje. 8. Mogul hölgy (28. kép). A íakhí-ülésen elhelyezkedő nőalakot csak egy áttetsző lepel (csaddar) födi. A kép nyilván öltözködés, mosdás közben ábrázolja; erre mutat a jobb alsó sarokban álló mosdótál és vizeskorsó is. Kezében tálcán kis dobozfélét tart. A profilban megfestett arc rajza és kidolgozása finom, az alaké is magasabb színvonalra vall, mint az előző képé. Az ülőalkalmatosság perspektívája még a perzsa stílus emléke. Feltehetően a XVII. sz. második feléből származik. 12 Színes reprodukcióban közölte F. Takáts Zoltán, id. m. XVI. tábla. 13 Pl. Kühnel „Miniaturmalerei im islamischen Orient". Cassirer, Berlin, 1923. 120 old. jobb felső kép. 4* 5!
