Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)
B. Koroknay Éva: Mariaual le Jeune munkái és „reversi" játékok az Iparművészeti Múzeumban
A legyező karcolt dísze némileg eltér a dobozkák kivitelétől, az ábrázolás azokénál levegősebb, de összefogottabb, s az alakok rajza minden naivitásuk ellenére is biztosabb kézre vall. A különbségek megállapításánál azonban tekintetbe kell vennünk a különböző rendeltetést és az ennek megfelelő másféle adottságokat. A játékok leírásánál megemlékeztünk arról, hogy bizonyos kvalitásbeli különbségek mutatkoznak az egyes daraboknál, s ez a körülmény arra enged következtetni, hogy „Mariaual le Jeune" nem egyedül dolgozott, hanem több mestert foglalkoztató műhelye volt. Főként a játékokban is elkülönülő fehér dobozok díszítése mutat rokonságot a legyező mintáival, a virágok és levelek könnyed, biztos rajzában, a díszítés megszerkesztésében, sőt egyes részletmotívumokban is. A legyező pávaszemszerű mintái a "fehér fiche-ek középső virágjának két oldalán jelennek meg, s úgy, mint a legyező két utolsó küllőjén, egy másik, hasonló elgondolású, de nyújtott mintával vannak szembeállítva. Míg ez utóbbi teljes egészében látható a legyezőn, a fiche-ek két oldalán csak kis része jelenik meg. Mindezeket egybevetve, ha teljes biztonsággal nem is állíthatjuk, hogy a kérdéses legyezőküllő „mariaual le Jeune" műhelyéből került -ki, annyit kétségtelenül megállapíthatunk, hogy az francia, párizsi munka a XVIII. sz. közepéről vagy első feléből. 22 A tárgyalt munkák díszítésének finomsága, használt mintáik szokatJansága folytán fontosak számunkra. Ugyanakkor, amikor kétségtelenül felismerhetőek rajtuk az általános stílusjegyek, feltárják előttünk a korszak belső, csaknem mindennapi életének apró motívumait. Ezáltal nagyban hozzásegítenek a XVIII. sz. első felének stílusáról alkotott fogalmaink kibővítéséhez. Az említetteken kívül múzeumunkban még két „reversis" játékhoz való készlet található. Az egyik porcelán, 23 s a XVIII. sz. második, feléből való. Az anyag törékenysége következtében meglehetősen hiányos, mindössze 3 dobozka és összesen 11 különböző fiche maradt meg belőle. A dobozkák téglány alakú, lekerekített sarkú szelencében — illetve gyűjtő dobozban •—• nyertek elhelyezést. A szelencének kissé domborodó, leemelhető fedele van, ennek közepében gombszerűen kiálló eper és plasztikus növénydísz látható. Felületét elszórt csokrok borítják, fedelén négy, körvonalai22 Brinckmann a Hamburgi Iparművészeti Múzeum „reversis" játékait a XVIII. sz. közepére teszi. A Thieme-Becker Künstler Lexikon „Mariaual le Jeune"-ről írott fejezetében is ezt a kormeghatározást követi (1. 4. jegyzet). A mester életére vonatkozó pontos adataink nincsenek, azonban a játékok és főként a legyező stíluskritikai vizsgálatai alapján megállapíthatjuk, hogy e munkák közelebb állanak az 1700-as évek elejének, mint a század közepének stílusához. 2 3 Ltsz. 4099 a. b. (gyűjtődoboz, mérete: 16,9 X 12,4, M. 7 cm). Ltsz. 4100, a. b. — 4101 a. b. — 4202 a. b. („panier"),4100 c. d., 4101 c. d. e. f., 4102 c. d. e. f. és 4099 c. („fiche-ek). Hégi meghatározás szerint, valószínűleg a gyűjtődoboz fedelére utólag felkarcolt szász címer alapján: „Meissen, XVIII. sz.", ez azonban nem hihető. Kétségtelenül német manufaktúrából s a XVIII. sz. 2. feléből származó jelzés nélküli porcelán.
