Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)
Sternegg Mária: Az Iparművészeti Múzeum két francia hárfája
Hochbrucker szisztémája Párizsban ügyes mesterekre és továbbfejlesztőkre talált. Diderot Encyclopédie-jében 19 büszkén állapítja meg, hogy az ő korának jutott az a feladat, hogy a hárfát eddig még soha nem látott tökéletességre fejlessze. George Cousineau végzi az első kísérleteket 1782-ben a kettős pedálhárfa irányában (két pedálnyomással a hangnak kétszer V2 hanggal való emelése). 1810 táján Sebastien Erard — híres zongorakészítő — létrehozza a Ces-dúrban hangolt kettős pedálhárfát: „la nouvelle harpe à double mouvement". 20 E szerkezet bevezetésével — melyet ma hazánkban is használnak — lett a hárfa a modern zenekar más hangszerrel egyenrangú instrumentuma. * Közelebbi vizsgálódásunk tárgya két szignált francia hárfa, e hangszer harmadik nagy korszakának, a XVIII. sz. utolsó évtizedeinek és az empire stíluskorszaknak tükrében. Az egyszerű pedálhárfa neves francia mestereinek művei zenei főiskolák, múzeumok hangszergyűjteményeiben fellelhetők. Louis XVI. stílusú pedálhárfánk Holtzman 21 műve. Két mestert jelöl ez a név, valószínűleg atya és fia kapcsolatáról van szó. Feltevésünket az támasztja alá, hogy egy berlini gyűjteményben levő 1800-ból való hárfa készítője így jelzi művét: „Hurbus, élève du Sr. Hollzman le fils a Paris" 22 Zingel a XIV — XVIII. századi hárfakészítőkről összeállított névsorában 23 egy „Gottfried (Godefroy) Holtzmann in Paris (1776/79)" mesterről tesz említést, aki „árpa a movento semplice"-t készített. Ugyancsak a berlini gyűjteményben egy 1780-as évekből való hárfa beégetett jelzése „H. Holtzman.", 24 míg a kopenhágai Múzeum 25 birtokában levő 1750-ből való hárfa jelzése csak „Holtzman". A mi hárfánk is, G. vagy H. nélkül, csupán „Holtzman a Paris" jelzésű; 26 jávorfa, festett és faragott részletekkel. Corpusa felfelé keskenyedő, 10 élű, 4 négyszögletes különböző nagyságú hangnyílással. A tető fenyőfából, rajta színesen festett kettős vadrózsacsokrok és apró, köralakban elhelyezett kerek nyílások. Piros és kék színnel jelzett 34 húrja kampós mechanikával, a húrok számának megfelelően hangoló kulcsokkal ellátott. A. nyak alsó hajlatában jelzés: Holtzman a Paris (86.kép.) 4 állatkarmon nyugvó lábában 7 pedál. A láb elől merev rajzú tojássorral s rajta elhelyezett faragott akantuszlevélköteggel díszített. Az oszlopot kiindulási pontiánál akantuszlevelek fogják körül, fent plasztikus faragással vadrózsafűzérekkel, akantuszindákkal díszítve. A volutában végződő nyak előbbivel megegyező faragással és poncolt alaptól körülhatárolt vadrózsalevél-ornamentikával díszített. Hangterjedelme egykor: F 2 —d 3 Es-clurban hangolva. A kis hárfa fő ékessége jó arányaiban és színhatásában rejlik. Érett jávorfa színe kellemes összhangot ad a könnyed, finom rajzú vadrózsacsokrokkal, melyek apró sárga bimbókkal, kékeszöld hajnalkákkal vannak fellazítva. Csodálatos természethűséggel faragott vadrózsa füzérjei szervesen követik a hárfa alakját, annak könynyed, kecses szerkezetét művészien hangsúlyozva (84. kép). 19 Diderot: Encyclopédie Méthodique. Arts et Métiers Méchaniques. IV. k. 36. old. 20 Elondel: La harpe et sa facture. (Lavignac-d. L. Laurertcie: id. m. 1928— 1934 old.) 21 Holtzman működésére, életére vonatkozó adatot nem ismerünk. A következő művek mint elsőrangú párizsi hárfakészítőt említik: Ruth-Sommer: id. m. 14. old. Blondel: id. m. u. o. Havard, H.: Dictionnaire de l'ameublement. Paris, é. n., 1149. old. 22 Sachs, C: Sammlung alter Musikinstrumente bei der staatlichen Hochschule für Musik zu Berlin. Beschreibender Katalog. Berlin, 1922. 190. old. 2384. sz. 23 Zingel, H. J.: id. m. 246. old. 24 Sachs, C: 22. jegyzetben id. m. 189. old. 25 Hammerich. A.: id. m. 57. old. 265. sz. 26 Lelt. sz.: 19 760, mag.: 141 cm. sz.: 29.5 cm, mélys.: 59 cm.
