Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)
Pataky Dénesné: Höroldt és műhelyének meisseni porcelánjai magyar gyűjteményekben
îinck, 1726-ban Johann Benjamin Wenzel, 1727-ben C. K. Hunger. Ezek közül Wolffot „feine Malerei, japanische Figuren", Heintzet „feine Figuren und Landschaften", Noach Ernst Betzoldot „Laubwerk und andere Zieradien", Johann Leonhard Kochot „Laubwerk und Grotesco Arbeit" festőjeként említik az iratok. Joh. Tob. Locke, Gottlob Hermann és az ifjabb Horn nagyobb és egyszerűbb vonalvezetésű chinoiseriekat festettek virágokkal. A színes alapot Kari Heinz Keil, Höroldt sógora festette, aki az aranyat is csiszolta. 37 A meisseni festők között e korszakban Höroldt után a legtehetségesebb rokona, Christian Friedrich Höroldt 38 zománcfestő volt, aki házi festőként is működött. Jelzett daiabjai is maradtak fenn,-így alkotásait stíluskritikai alapon fel lehet ismerni. 1725-ben említik először a gyári iratok, mint „finom japán figurák és tájak" festőjét. 39 1779-ben Meissenben halt meg. Magyar gyűjteményeink Höroldt modorában és műhelyében készült darabjait mesternevekhez kapcsolni nem lehet. A legkorábbi darabok még Böttger-féle kőcserépen mutatják Höroldt ezidőben kínai előképek hű utánérzésével készített kínai alak.jait az egykori budapesti Gerhárdt-gyűjteményből 40 az Iparművészeti Múzeumba került (5861 ltsz.) kupán, továbbá a szintén a Gerhardt-gyűjteményből az Iparművészeti Múzeumba került 41 (5859 ltsz.) vésett kínai jelenetes díszű kupán, 1721-ből. A következő arany chinoiserie-val díszített darabok a zonban már Höroldt teljesen kialakult alomvilágába gézeinek. A 82—83. képen ábrázolt (I. M. 53.1539 ltsz.) csészén és alján rendkívül finom Körrajzú, gazdagon motivált kínai jelenetet látunk a Höroldt szellemére oly jellemző, nagy dekoratív fantáziára valló arany lomb- és fonadékdíszes alapzaton. A néhány vonással perspektivikusan jelzett egzotikus tájban, pálmafa alatt árnyképes felfogású kínaiak bókolnak egymás előtt. A csészén kínai előkelőség szalagot lebegtet térdelő szolgája felé. A csésze peremét a korai meisseni művekre oly jellemző karéjos szegély díszíti. Az igen finom kis darab 1720 körül készülhetett. Ugyanez időből való a 81. képen ábrázolt (I. M. 3958 ltsz.) belül aranyozott csokoládés csésze is. (2 db). Az egyiknek peremszegélye az előző darabéval azonos. Külső felszínén arany lomb- és fonadékdíszes talapzaton csodafa alatt kínaiak vonulnak kutyákkal, kakassal, felettük madarak repülnek. Az igen kifejező körvonalú, aranyszínű ábrázolás teljes árnyképszerű. Festője ugyanaz a mester, aki Pazaurek „DeuIsche Fayance und Porcellan Hausmaler".(Leipzig, 1925.) könyvének 137. oldalán a 112. fényképen ábrázolt chinoiserie-s reggeliző készletet festette ugyancsak 1720 körül. (Königsegg gróf eulendorfi kastélyában a második világháború előtt.) 1720 körül készült- az Iparművészeti Múzeum (18 288 ltsz.)/80. képen ábrázolt belül aranyozott csokoládécsészéje is, amely alsó részén háromnegyed magasságban függőlegesen vályúzatos, felváltva arany indával és pontsorral díszített. E felett árny- ! képszerű feldolgozásban arannyal festett kínai jelenet, kínai család sétál kertjében, egy szolga napernyővel utánuk siet. A csésze festője az egykori budapesti Gerhardt-gyűjtemény aukcióján 244. sz. alatt szereplő csokoládécsészének mestere, csészénk ennek párdarabja. Höroldt festősegédeivel együtt 1722-ig Böttger alacsonytüzű színeivel is festett. Erre a kezdeti korszakra utal a Múzeum Böttger-formájú fedeles teáskannája, melynek 'domború felrakott arany rózsái közé négy színes kínai alakocskát festett indiai virágok között repkedő bogarakkal, perspektíva nélkül az ismeretlen festő. (I. M. 5381. ltsz.) A múzeum egy arany és vörösesfekete kínai jelenettel díszített csészealja (22 720 ltsz. Wartha gyűlt.1 ugyancsak 1720 körül készült, s könnven lehetséges, hogy Höroldt első meisseni próbálkozásai közül való. A múzeum kék merkurbotos jelzésű (13 735 ltsz.) tehát 1723 körüli időben készült csészéjén kínai modorú virágos ágak között egy-egy kevésbé jól rajzolt kínai alakot látunk, míg a múzeum egv másik (52 294 ltsz.), 1720 körül festett csészéjén a festő Böttger fémfényű violaszínét is felhasználta a kék-vörös indiai virágok megfestéséhez. 1723—24-ben készült a múzeum egy másik Böttger-formájú teáskannája is. (Wartha gyűU. 21 903 ltsz. Jelzése mázalatti kék KPM.) Apró színes, finomraizú alakjai és színharmóniája Höroldt szellemét idézik. Nagy indiai virágok között gazda37 Berling, Festschrift ..., Zimmermann id. m. 38—39 Thieme-Becker: Lexikon 40 Gerhardtraukció 199 sz. 41 Gerhardt-aukció 180 sz.
