Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)

Dobrorits Aladár: Haladó hagyományaink és a szocialista-realista iparművészet

összefüggése döntő jellegű a műalkotás esztétikai megítélésénél, de nem kizárólagos szempont. Nem szabad megfeledkeznünk a már említett szempontról sem: a műalkotásban rejlő esztétikai érték felhasználásáról haladásellenes tendenciák leplezése céljából, valamint arról sem, hogy a születő új csírái szükségszerűen az elhaló régivel szemben folytatott harcukban erősödnek meg, és fokozatosan válnak csak magasabbrendűvé, így a művészetben esztétikailag is értékesebbekké az elhaló régivel szemben. Arról sem feledkezhetünk meg, amit már szintén említettünk, hogy a társadalomban folyó harc, a társadalomban érvényesülő ellentétek nemcsak mint egyes stiláris irányzatok harca jelentkezik, hanem jelentkezik az egyes stiláris irányzatokon, sőt az egyes műalkotásokon belül is. Ez a kérdés átvezet a társadalom kettős kultúrájának kérdéséhez. ,,Az osztálytársadalmakban mindig kétféle kultúrával találkozunk" — mondja Lenin

4 — ,,az elnyomó és kizsákmányolt osztályok kultúrájával". Az osztálytársadalomban csírájában megtaláljuk az elnyomott, kizsákmányolt osztály feltörekvő kultúráját, az uralkodó kultúra azonban az uralkodó osztály kultúrája. Trofimov felteszi a kérdést,

5 hogy vájjon, ha a társadalomnak egyféle alapja van, lehet-e kétféle felépítménye, és evvel a téves problémafelvetéssel" tévútra vezető megoldást talál. Ö a kultúra, a művészet számos elemét, éppen a haladó hagyományok szempontjából figyelembeveendő, ^alapjukat túlélő, esztétikailag is értékesebb műalkotásokat, a haladó művészetet hajlandó a felépítmény sorából kirekeszteni. Ez a kétféle kultúrának, a művészet haladó és hanyatló áramlatainak metafizikus, idealisztikus és nem dialektikus felfogása Az osztálytársadalom kultúrájában az uralkodó osztály uralkodó kultúrája mellett ténylegesen ott van a kizsákmányolt osztály feltörekvő, haladó kultúrája is, de a két kultúra nem egymástól elszigetelt, egymással nem érintkező jelenség,

7 hanem ahogyan az alapban végbemenő változások, az alapban kifejlődő ellentétek elősegítik magának az önmagát túlélő alapnak a felszámolását, úgy ez az alapban végbemenő harc a felépítményben is kétségtelenül tükröződik, a művészetben is kifejezésre jut, amint mondottuk, nem egyszer ugyanannak a műalkotásnak, pl. iparművészeti alkotásnak különféle elemeiben, pl. a formai és tartalmi elemek ellentétében. ^ Ismét emlékeztetnünk kell azonban arra, hogy az iparművészeti alkotás — melynek rendeltetése egyúttal használati tárgy, vagy annak formáit, annak típusát őrzi meg — mint használati tárgy, közömbös az osztályokkal szemben, mint műalkotás, a felépítmény része és osztálytartalommal bír.

8 E tekintetben rá kell mutatnunk arra is, hogy gyakran hajlandók vagyunk az alap, a felépítmény, a se nem alap, se nem felépítmény fogalmakat mereven kategóriáknak tekinteni, és nem dialektikus egymásrahatásukban. 4 Lenin: Az irodalomról. 164. o. Válogatott művei I., 1948., 391. o. 5 P. Sz. Trofimov: Hogyan viszonylik a művészethez az alaphoz és felépítményhez. Voproszi Filozofii, 1951, 2. sz. 167 és kk. old. (; Trofimov nézeteinek kritikáját lásd J. Borev: Esztétikai kérdések a Voproszi Filozofii c. folyóiratban. Lityeraturnaja Gazeta 1952. aug. 23, továbbá Dobrovits: Sztálin elvtárs nyelvtudományi cikkei és a stílus kérdései. Művészettörténeti Értesítő, 1953. I—

II. sz. 7. és kk. old. ' 7 Vö. Sztálin: Marxizmus és nyelvtudomány 234. old. A szovjet nyelvtudomány kérdései (Marr-vita), Bp., 1950. 8 Művészettörténeti Értesítő, 1953. I

—II. sz. 3 és kk. old.