Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)
Dobrorits Aladár: Haladó hagyományaink és a szocialista-realista iparművészet
Haladó hagyományaink és a szocialista realista iparművészet Dobrovits Aladár Napjaink iparművészetének középponti kérdése szocialista-realista iparművészetünk kialakulása, fejlődésének iránya. E kérdésben az Iparművészeti Múzeum szerepe semmiképpen sem lekicsinylendő, sőt, nem egy tekintetben döntő. A szocialista kultúra nem előzmények nélkül való, felhasználja mindazt az eredményt, amit az emberiség évezredek alatt elért, 1 felhasználja mindazt, ami népünk kulturális örökségében haladó, előremutató, fejlődő. 2 Az Iparművészeti Múzeumra hárul iparművészetünk haladó hagyományainak feltárása és a ma művészetének rendelkezésre bocsátása. Azonban a haladó hagyományok feltárása, mibenlétük meghatározása az iparművészet területén nem mindig egyszerű feladat. Az irodalom, a képzőművészet alkotásainál ez, a kérdés egyszerűbb és könnyebben megoldható, ha nem is mindig egyértelműen. Az író, a valóságról vallott felfogását képben kifejező ábrázolóművész állásfoglalása sem tisztázható könnyen, és nem egy esetben hosszas viták után ma sem egyértelműen lezárt. Természetesen még nehezebb ez az iparművészetben, ahol a műalkotás gyakran nem figurális, ábrázoló, tematikus jellegű. Az iparművészetben egyes formák vagy motívumok évszázadokon keresztül élnek, vagy esetleg az azonos technikai eljárás következtében újra élednek, vándorolnak, alakulnak. Igen nehéz egy forma vagy motívum megítélésénél annak eldöntése, hogy a társadalom haladó mondanivalóját fejezi-e ki, vagy sem. Mindenesetre meg kell vizsgálnunk azokat a társadalmi körülményeket, melyek között egy-egy formai megoldás vagy motívum, ornamentika vagy motívumrend létrejött, azokat a társadalmi igényeket, amelyek azokat létrehozták. Azonban -az is előfordulhat, hogy valamely motívum vagy forma, valamely stiláris irányzat alakulásának idején egy hanyatló társadalom dekadens, haladásellenes szellemét sugározza, későbbi élete, újabb átvételek során új — esetleg népi — tartalommal megtöltve, egy a haladás oldalán álló társadalmi osztály világnézetének kifejezésére is alkalmassá válik. A francia rokokó nem egy stiláris eleme válik éppen a magyar iro1 Lenin: Összegyűjtött művei 31., 289—290. és 321. o. II. 234. old. Sztálin: Marxizmus és nyelvtudomány 234. o. 2 Rákosi: Beszámoló a MDP II. kongresszusán. 1951. február.
