Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)

Horváth Tibor: A Keletázsiai Művészeti Múzeum néhány „Átmeneti-korszaki" és K'ang Hszi kék-fehér porcelánja

Feltétlenül számolnunk kell azzal a ténnyel, hogy a műhelyek igen nagy mértékben dolgoztak a helyi, azaz kínai, igények kielégítésére is. Továbbá kétségtelen, hogy a Ming-kor művészetében a XVII. század elején meginduló új és eredményt felmutató kezdeményezéseket a század közepén a mandzsu hódítás megakadályozta teljes kibontakozásukban. Például az elsőnek ismertetett váza figurális rajzánál is biztosra vehető, hogy a Mingkor végi, fametszetekkel illusztrált történelmi és irodalmi munkák elterjedése járult hozzá ahhoz, hogy a vázafestésben ez az erőteljes stílus kialakulhasson. A két Hopp-féle váza készítésének ideje, véleményem szerint, 1620— 1640 közötti időre tehető. A 40—41. képen látható váza nyakának „tulipán "-ornamentikája hozzásegít bennünket ahhoz, hogy további „tulipános" vázákat is közelebbről datálhassunk. Ebbe a csoportba tartozik a British Museumnak egy másik vázája: „palack; átmeneti kék és fehér: 1640 körül".

1 :i Díszítés szempontjából a kobakalak megkönnyítette a váza felületének három részre való felosztását. A váza hasát és a nyaknak szélesebb részét tájképben elhelyezett figurális díszítés tölti be. Eredetileg az ilyen díszítés csak a váza alsó, hasi, részére terjedt ki, újabb, szalagban való megismétlése már az eredeti stílus romlásának a jele. Nem fordul még elő a drezdai porcelángyűjtemény egyik, ide tartozó vázáján, amelyen a „tulipán"-motívum a nyakon ugyancsak megtalálható; E. Zimmermann 1650 körüli időre datálja a vázát.

14 A British Museum vázáján a váll díszítése hasonló a drezdaihoz, a „tulipán"-motívum azonban rajzában már leegyszerűsített. A figurális mező, amennyire ez a reprodukcióból megállapítható, az ú. n. „átmeneti korszak" nagy stílusában készült. A „tulipán"-motívum kezelése azonban kétségessé teszi Hobson kormegállapításának helyességét. Ez a váza nem készülhetett 1640 körül, hanem későbbi évtizedekben, 1650 és 1680 között, leginkább még 1650 és 1670 között. K'ang Hszi korai éveiben a porcelánvázák korábban határozott figurális rajzai szerkesztésükben nem egyszer kissé lazábbá válnak. Ennek a folyamatnak bizonyítására közlöm itt Múzeumunk egy másik kobakalakú vázáját (44. kép),

15 amelyik nagyon hasonlít alakjában és a díszítés elosztásában a British Muséúm darabjához. Nagyon jóT meg lehet figyelni rajta a forma és díszítés leromlását. Formájában: a kobak alsó része már kisebb, gömbölydedebb, a has és a felső kidomborodás közötti derék szélesebb, a nyak maga viszont rövidebb. A festése: lazábban megszerkesztett, az ecsetvonások már nem pontosan és élesen kivitelezettek, helyenként jóformán elnagyoltak. A mázalatti kék színe is kevésbé határozott, tónusában már felhígított jellegű, ami nemcsak a festék minőségének a jele, hanem egyszersmind stílusa kritériumának is. Legérdekesebb azonban a stílus elhalását a „tulipán"-motívum esetében megfigyelni. Ha nem ismernénk előzményeit (l. 40—41. és 45. kép), nem is ismerhetnénk fel, hogy tulipánról van szó. Csak a felső virágminta és a tövénél látható kis kör három levélkével az, ami az eredeti motívumból megmaradt. Mindezeknek a stílus-ismertetőjeleknek alapján a mi darabunkat a K'ang Hszi-korszak végére kell helyeznünk és az eredeti ú. n. „átmeneti korszak"-stílus utolsó fázisát kell benne látnunk. 13 Hobson, Handbook, fig. 105. Mag. 12. inches (31,6 cm). 1

4 Chinesisches Porzellan, Leipzig, 1923. Bd. II. Taf. 70. 15 Mag. 19.2 cm. Jel nélkül az alján.