Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)

Baktay Ervin: Mogul és Rádzsput festmények a Keletázsiai Művészeti Múzeumban

ben bizonyos párhuzam mutatkozott. A jelen század elejéig a megkülönböztetés, hogy egy festmény „rádzsput" vagy „mogul" munka-e, nem jelentett többet helyi meghatározásnál, vagy a kép témáján alapult. A. K. Kumáraszvámi (Coomaraswamy), a nemrég elhunyt, legkiválóbb indus művészettörténész, „Rajput Painting" c. munkájában (Oxford, 1916) először mutatott rá a két iskola lényegbeli különbözőségére. A megállapítások, amelyek ezt a felfogást támogatják, igen figyelemreméltóak. Mindamellett voltak és vannak vélemények, amelyek Kumáraszvámi éles elhatárolását túlzottnak tartják. Annyi bizonyos, hogy akadnak festmények, amelyek esetében szinte lehetetlen eldönteni, melyik csoporthoz tartoznak, de a képek nagy többsége határozottan az egyikhez vagy a másikhoz sorolható. Az egyezések és eltérések magyarázatát legjobban a történelmi fejlődés világíthatja meg, s ezért ezt röviden vázolnunk kell.

4 1526-ban Bábar, Timur Lenk leszármazottja, turkisztáni csagatáj-török fejedelem, a Mogul-nak (helyesebben maghal-nak) nevezett dinasztia megalapítója, miután elfoglalta Afganisztánt, betört Indiába és megsemmisítette az utolsó Lodi-házbeli szultánnak, Észak-India akkori urának haderejét Delhi közelében. így jött létre a Mogul birodalom, de megszilárdulásához még évtizedek kellettek. A mogulok perzsa niűveltséget hoztak magukkal Indiába, Bábar műbarát volt és különösen nagyrabecsülte az afghánisztáni Heratban működő kiváló perzsa festő, Bihzád műveit. Bábar fia, Humájun, egy időre elvesztette indiai birtokait, s ekkor Tahmászp Sáh perzsa uralkodónál keresett menedéket. Tahmászp maga is műkedvelő festő volt és udvarában a perzsa miniatűra-műveszetnek külön iskolája alakult ki. Humájun kedvelte a perzsa festményeket és amikor visszatérhetett Indiába, perzsa művészeket vitt magával. A mogul hatalom igazi megalapozója Humájun fia, Akbár volt (uraik. 1556—1605). Akbár lelkesen pártolta a művészeteket. Udvarában készült el az első nagyszabású mű, mely már indiai alkotás és a mogul festészet előfutára volt: a perzsa Hamzaregény illusztráció-sorozata.

5 Nincs elég térünk arra, hogy a perzsa festészetet részletesen jellemezzük itt, de ki kell emelnünk, hogy kifejezetten miniatúra-művészet volt és kéziratok illuminálásában, illusztrációkban vagy kisméretű arcképekben merült ki. Részben az iszlám előtti perzsa művészet emlékeiből, részben bizánci, majd mongolok közvetítette kínai hatásokból alakult ki. Sajátos érdekessége, hogy túltette magát az iszlám Szunna orthodoxiáján, amely tiltja az élőlények ábrázolását. Az iszlámra áttért perzsák ugyanis a Sía „eretnekségét" követték és Humájun, amikor Tahmászp Sáh udvarában élt, maga is síitává lett. A teljesen kifejlődött perzsa festészet rendkívül finom, hallatlanul kultúrált művészet volt. Dekoratív törekvéseivel, tudatos stilizálásával és hovatovább megmerevedő hagyományaival egészen különös, 4 A mogul és a rádzsput festészetet röviden ismertette F. Takáts Zoltán „A Kelet művészete" c. művében (Dante k. Budapest, 1943), 211—212. és 228. old.; Homér Lajos „Keleti miniatúrák" c. művében (Officina, Ars Mundi sorozat VII, Budapest), az adott kerethez mérten elég részletesen (24—42. old.). 0 Az 1400 miniatúrából álló sorozatnak kb. 60 darabja Bécsben van, s ezeket kitűnő reprodukciókban, alapos művészettörténeti tanulmánnyal kísérve kiadta H. Glück, (Die indischen Miniaturen des Haemzae-Romanes, Amalthea Verlag, Zürich, Wien, Leipzig, 1925.) A kiadvány a Keletázsiai Művészeti Múzem könyvtárában is megvan.