Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)

Felvinczi Takáts Zoltán: Jegyzetek japáni buddhista képekhez és szobrokhoz. Fujiwara- és Kamakura-korszak

árnyképnek hat. Valamennyinek eredeti zöld színe ma már inkább feketének tűnik. A ruhák színe kevésbé változott. Mindenik alakon, bár különböző ruhadarabokon, még mindig eléggé élénk a vörös, a halványlila és a fehér, az arany hímzésekről nem is szólva. Ezek növényi formákból, indákból és lótuszszirmokból állnak. Az utóbbiak itt-ott füzérekké sorakoznak. Szétszórtan kis ékalakokká egyszerűsített szirmokat is találunk, amilyenek a T'ang korban nagyon kedvelt ornamentumok voltak. Az arany háromféle alkalmazásban jelenik meg a képen: vagy egyszerűen a selyemre festve, különösen a vörös tűznyelvek árnyalásában, de már eléggé fakultán, elhomályosultam vagy mint kirikane, vagy kidomborodó gipszalapot borítva, különösen az ékszereken és a Buddhák attribútumain. A ruhák hímzésén kirikane-eljárás ismerhető fel. A festmény kora a 13—14. század lehet. Kevesebb elmélyedés a tárgyban, könnyedebb ecsetkezelés, de azért még mindig biztos kéz jellemez egy szmgazdag Vajrasattva képet (20. kép. Méretei: 93,5 X 43 cm). Vajrasattva az önmagát teremtő Adibuddhának, az üsbuddhának egyik alakja, tehát ez is tantrikus elképzelés és a shingon pantheonjáhőz tartozik. A mi tulajdonunkban levő képen padmasana ülésben látható, előírásos zöld lótusztrónon, ami azonban egy másik lótuszkehelyből emelkedik ki. Ez az utóbbi lótuszkehely pedig vörös, zöld, kék, lila, fehér és arany színekkel festett, élénken tagolt talapzaton foglal helyet. Ezen a talapzaton tizenhárom helyen látjuk a ratnát (japáni nyelven tama); kilenc helyen hármas kombinációban mint chintamanit. A bodhisattva-koronát és ékszereket viselő Buddha teste fehér. Melléhez emelt kezében a vajra, az ölében nyugvó kezében a ghanta. A magas arany.koronán az öt Dhyani-Buddha vörössel festett alakja látható. Vajrasattva felsőtestén vörös, az alsón zöld ruha és barna nadrág. Az utóbbin a meanderhez hasonló arany felhőékítmény. A zöld ruhán indák, sárkányok és főnixek, meg vörös virágok. A korona tetején felülemelkedik a hatalma* kék konty, alóla kilátszanak a kék fürtök, melyek kétoldalt a vállra is leomlanak. A mintegy a nagy dicsfény és a fej közé helyezett kisebbik gloriolán a belső zöld szín kifelé aranyba fut át. De mindezek a színek nagy mértékben kopottak. Ezt a shingon-képet már a Tokugawa-korszak (1603—1867-ig) régibb felébe kell helyeznünk. A jódó-szekta tanítását illusztráló képek közül most egy tipikus Kamakura-korbeli festményről emlékszem meg. Amidának, a végtelen fénynek lényegét nagyon jól érzékelteti egy papirosra festett, elég nagyméretű (81,3 X 53,3 cm) kakemono a fehér felhők-hozta Buddha alakjával (21. kép). Az aranytestű Buddha ülőhelyét, a halványzöld színű lótuszkelyhet a gomolyogva előlebegő felhőtömegre helyezte a művész. A felhők mozgását kitűnően érezteti már a hátramaradt két csóva is. Közülük az egyik baloldalt csaknem a kép felső sarkáig ér, a másik jobboldalt Amida nyakának magasságában vész a fekete háttérbe. De lent a középen egy előrecsúcsosodó felhőgomoly nélkül nem volna teljes a légben ülő pára mozgásának illúziója. Amida elhelyezkedése az ú. n. lalitasana. A teljes egészében szemközt forduló alak jobblába behajtott térddel a lótuszhelyhen nyugszik, a bal lelóg és külön lótusztalapzaton pihen. Ennek a kisebbik lótuszvirágnak fehér szirmai vannak, vörös árnyalattal. A mellig emelt jobbkéz vitarka —