Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)

Felvinczi Takáts Zoltán: Jegyzetek japáni buddhista képekhez és szobrokhoz. Fujiwara- és Kamakura-korszak

ságig, megritkult és meglazult. Fölötte, és különösen alatta, megmaradt a szövés eredeti sűrűsége. Szerencsétlenségünkre éppen a fej szenvedte a legnagyobb pusztulást. Ami belőle megmaradt, azt mutatja, hogy minden tekintetben kitűnő munka lehetett. A legutolsó brutális sértés végre Budapesten érte a képet, mikor egy ismeretlen tettes valami éles, hegyes eszközzel szilaj lendülettel kanyarított egyet az ábrázolt jobbvállán, mellén és melléhez emelt kezén, mely eredetileg olvasót tartott, ami viszont a fent említett régi átfestés áldozata lett. Az egykori restaurátor ecsete sokat dolgozhatott a szerzetesi ruha fekete csíkjain, a redőzet rajzán és a vörös felületeken, a kerevetet fedő, zöld és fehér indákkal tarkított vörös szöveten és a köpeny hímzésein, hol a zöld és a fehér mellett a vörös is szerepet játszik. Ezektől a nyilván utólagos átfestésektől érezhetően különbözik az ajkak részben megmaradt vörös színe, aminek tüze a fent tárgyalt tizenháromalakos mandarán használt vörösnek erejéhez hasonlítható. Volt alkalmam a Vajrabodhi-képen epimikroszkópikusan vizsgálni a különböző vörösök festékanyagát. Az ajkakon parányi kristályokat ismerhettem fel. A többi vörös festéken ez nem volt észlelhető. Ebben láttam a T'ang-korszaki és a többi vörös festék közti különbség döntő bizonyítékát. Ezekután a kérdések legnehezebbikét eldönteni mégsem lehet. Li Chen eredeti művét átvitték Japánba. Mi sem könnyebb tehát, mint rávágni: ha már elkerült Kínából a kép, másolata sem készülhetett ott. A kínai felírás se mond ellent. Régi japáni buddhista képeken ez nagyon szokásos. De sok kínai kép került el a Középső-Birodalomból a szigetországba. Vajrabodhikép pedig sok lehetett mind a két területen. Akárhogy és akármint, bárkinek köszönhetjük is az érdekes képet, nagy korkülönbség nem lehet közte és a 8. század végéről való eredeti közt. A másik, nem kevésbé érdekes papi kép (18. kép) Enchinnek, megtisztelő nevén Tendai Chisó-Daishinak, emel emléket, ki 853-ban Kínából visszatérve, a Japán történelmében igen nagy szerepet játszó Tendai

3 mahayana-buddhista szekta jimon-ágát alapította. Chisó-Daishi legendás nevet hagyott hátra a japáni festészetben is. A Hopp Ferenc múzeumban őrzött képe (méretei: 89,5 X 38 cm) vörösbarnára sötétült selyemre van festve. Legteteje négy mezőre oszlik. Ezek 11 cm magasak. A jobboldaliról fel lehet ismerni, hogy eredetileg vörös volt. Az utána következő ma feketének hat; baloldali szomszédja barnult fehér, és a baloldali legszélsőnek sötét barnasága valami lilás illúziót kelt. Érdekessé teszi ezt a shikishit néhány nagyon finom ecsetvonással rajzolt hajladozó fűszál is. Ezeken a lapokon világosan megmondta a felírás, hogy kit ábrázol a kép. De most már a bőséges és egykor könnyen olvasható szöveg a háború pusztításáról tanúskodik. Csak kis részéről sejthető, hogy mit tartalmaz. A szentéletű pátriárka támlás kereveten foglal helyet, dhyanasana (jógi) ülésben. Két keze ölében, a meditálást jelentő elhelyezkedésben. Levetett cipője a kerevet előtt a középen látható. Fején a koponyához 5 Alapítója Kínában Che Cho Ta-Shi. Központja a Tien-T'ai hegyen épült kolostor. (Innen a japáni Tendai név.) Kínából vitte át Japánba Dengyo-Daishi — eredeti nevén Saicho — 804-ben. — Rövid összefoglalás a Tendai szektáról: E. Steinilber— Oberlin — Kuni Matsuo: Les sectes buddhiques japonaises, Paris, MCMXXX, 59—90 1.