Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)

Felvinczi Takáts Zoltán: Jegyzetek japáni buddhista képekhez és szobrokhoz. Fujiwara- és Kamakura-korszak

Jegyzetek japáni buddhista képekhez és szobrokhoz Fujiwara- és Kaniakura -korszak Felyinczi Takáts Zoltán A HOPP FERENC alapította keletázsiai művészeti múzeum most mondhatni gyors iramban, örvendetesen gyarapszik. Lehetővé teszi ezt mindenekelőtt állami javadalmazása, ami minden eddigi anyagi támogatást felülmúl, de ami csak azért lehet igazán eredményes segítség, mert bebizonyosodott, hogy Magyarországon, és különösen Budapesten mindig volt komoly érdeklődés a Távol-Kelet művészete iránt. Két pusztító világháború és a velejáró anyagi romlás sem tudta az országot műkincseitől megfosztani. A magyar fővárosban az ingó műemlékek minden fajtája megtalálható volt; igaz ugyan, hogy keletázsiai művészeti múzeumunk alapítása előtt többnyire csak titkos zárak felnyitása árán, sőt nagy részben még azután is ilyen áron, míg csak a pénzhiány a volt tulajdonost eladásra nem kényszerítette. Vay Péter volt az első, ki nálunk arra gondolt, hogy a Távol-Kelet művészetét a múzeumlátogató nagyközönségnek hozzáférhetővé tegye. Az ilyen terv megvalósítása nála sem ment nehézség nélkül, jóllehet a régi Magyarországon az érvényesüléshez szükséges előfeltételek az ő esetében nem hiányoztak; rendkívül előnyös társadalmi összeköttetései, sokoldalú műveltsége, ragyogó nyelvtudása, kivételesen nagy világlátottsága, egyházi rangja és szeretetreméltó modora mind jók voltak arra, hogy útját egyengessék. De a nehézség a vállalkozás természetében volt. KeletÁzsia az akkori kulxúrvezérek szemében exotikum volt. Bár az 1904—05-ös háború nagy politikai súlyt biztosított Japánnak, az Itália művészeti fölényéhez szokott szemek a Távol-Kelet művészetében csak néprajzi érdekességet és torzképeket tudtak látni. Vay Péter, kinek nem volt életigényeinek megfelelő vagyona és aki ennélfogva nem lehetett szíve szerinti mecénás, társadalmi súlya nélkül nem juthatott volna ahhoz a felhatalmazáshoz, hogy az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum számára kiegészítésképpen egy kis keletázsiai gyűjteményt szerezzen. Erre a célra 30 000 koronát bocsátottak rendelkezésére. A megbízók tulajdonképpen a művészeti múzeum grafikai gyűjteményének gyarapítására gondoltak. Hiszen abban az időben, századunk első