Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)
Dömötör László: Ötvöstárgyak restaurálási elvei és problémái
ï Ötvöstárgyak restaurálási elvei és problémái Dömötör László Az Iparművészeti Múzeum fémanyagának restaurálási problémái általában eltérnek más múzeumok fémtárgyainak restaurálásától. Az eljárások különbözősége leginkább az ötvöstárgyak és ezen belül a háború alatt megsérült darabok helyreállítása terén mutatkozik. A fémtárgyak, ha azok, akár ókori vagy középkori, régészeti jellegű, de nemes fémből készült műtárgyak is, ugyanazon elvek szerint kezelendők, mint az újabbkori iparművészeti alkotások. 1. A tárgyat elvben — de nem minden esetben a lehetőségek szerint — az eredeti állapotnak megfelelően kell helyreállítani. 2. Ennek elérése érdekében a tárgyon felismerhető, készítés közben alkalmazott összes technikai eljárást meg lehet ismételni, a zománcozás kivételével, sőt a helyreállítás érdekében egyéb módszereket is fel lehet használni. 3. Ha nem elengedhetetlenül szükséges, akkor restaurálás közben a 400—800 fokos hőkezelést el kell kerülni. Azonban, ha a tárgy helyreállítási foka a hidegen történő eljárások után, pl. tisztítás, plasztikai torzulások, fa-szerszámmal való egyengetése stb. elégtelen, akkor a hőkezelés is megengedhető. 4. Hideg úton való restaurálás nem elegendő olyan esetben, ha a repedések és törések, illetve torzulások a tárgy további épségét statikailag vagy konstrukciójában veszélyeztetik; akkor a forrasztás, illetve tüzesités utáni formázás nélkülözhetetlen. 5. A tüzesités vagy forrasztás következtében, a nem színtiszta nemesfémből készült, hanem közönséges fémmel ötvözött arany, illetve ezüst műtárgy a felületén oxidálódik, aranyozása tönkremegy, hacsak nem vastagon tűzaranyozott. 6. Tüzesités vagy forrasztás után 10%-os kénsavoldatba téve kell a tárgyat pácolni, hogy a forrasztásnál használt borax, illetve a hevítéssel keletkezett oxidréteg leoldódjon, és a felület megtisztuljon. Ezért minden esetben szivacsos, matt színfémréteg keletkezik a felületen. 7. A matt réteget az eredeti kézi- vagy gépi technikával fényesíteni kell, és az eredeti állapotnak megfelelően újra aranyozni. Tehát az eddig felsoroltak, egyaránt érvényesek, mind a régészeti, mind az újkori ötvöstárgyakra, elvi eltérés csak a különböző korú tárgyak kiegészítésénél mutatkozik. ( " * ' •» £o r « ' ' I * * A régészeti leietekből származó nemesfém tárgyakat az eddigi elvi álláspont szerint általában csak olyan mértékig szokás kiegészíteni, amíg a tárgyak konstrukciós egysége megkívánja. Ezzel ellentétben az újkori iparművészeti tárgyak hiányait rendszerint teljesen pótolni kell. A kiegészítést minden esetben azért kell végrehajtani, hogy a szemlélő a műtárgyat eredeti szépségében élvezze, és úgy, hogy a kiegészítés ténye a tárgy keltette élményt ne zavarja. Ezért: a helyreállítást azonos anyagból kell elvégezni, hogy a külső felületen lehetőség szerint ne látszódjék. A nézeti oldalon levő mindennemű díszítést (kivétel a zománc) az eredetivel egybedolgozva, azt folytatólag kell kialakítani, és ha eredetileg aranyozott, újra kell aranyozni. A pótolt részeket, hogy a tárgy rongálódásának helye és mértéke a későbbi kutatás számára megállapítható legyen, a hátoldalon feltűnően láthatóvá kell tenni. Ezért a tárgy eredeti falvastagságától függően a beillesztett részt vékonyabb vagy
