Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)

Koós Judit: Kossuth szerepe a magyar iparművészet történetében

gyámok, Molnár György pesti polgár és gombkötőmester, Steindl Ferenc pesti választott polgár és asztalos, Valeró Antal pesti választott polgár és selyemgyárnok stb., mind szakmájuk kiválóságai, és alkotásaik iparművészetünk haladó hagyományai. Az alapszabály első pontja így vázolja a célt: „Az országos védegylet czélja az ország piaczát belföldi iparművek fogyasztásával a honi műipar számára biztosítani, s ekép egyrészről a honi iparűző osztályok munkásságának jutalmazóvá s gyümölcsözővé tételével a műipari szellemet felébreszteni, ápolni s élénkíteni; másrészről pedig gyárak, és iparvállalatok keletkezésének vagy munkásságuk kiterjesztésének előmozdításával arra törekedni, hogy az ország műipari szükségei belföldi szorgalom által mindég növekvő kiterjedésben fedeztessenek; miszerint a honi műipar kifejlésével nem csak a honi nyerstermékek a lehetőségig értékesítessenek, hanem általában is a külföldi gyártmányok és kézművek az ország piaczárói lassanként kiszorítván, a pénznek külföldi árukért kiözönlése meggátoltassék." —• Tehát: emelni a műipar Aláírási ív az Országos Védegyesületre, 1844-ből minőségi színvonalát, kifejleszteni a honi iparnak minden ágát, kiszorítani a fejlődést elnyomó idegen árut. Az egyesület tagja rang- és nemkülönbség nélkül minden magyar — mondja a második pont első mondata. Az egyesület 1844. október 1-től 1850. október l-ig alakult, és minden aláírás erre az időre kötelez. A tagokat becsületszó köti. A szabályok kimondják többek között, hogy „mindennemű csalások és kijátszások elhárítása végett gondoskodni kell, hogy a honi kelmék és kézművek állandó bélyeggel s ismertető jegyekkel láttassanak el". Az aláírók egyben kötelezik magukat, hogy „csak honi mesteremberek által dolgoztatnak, s általában minőségre tekintet nélkül semminemű iparczikkből, melyből lakvidékükön belföldi kapható vagy megszerezhető, tudva külföldit nem vesznek, nem csináltatnak, nem viselnek, s gyermekeik, gyámoltjaik, s cselédjeik által nem viseltetnek ..." A kossuthi munka tehát alapos volt, előre gondolt, a jövőbe mutatott. A Védegylet igazgatója, Kossuth, aki nyilván részt vett az alapszabályok megfogalmazásában, nem szűklátókörű, s még a kényes, élére állított ipari kérdésekben sem soviniszta. Olvassuk tovább az alapszabályokat: „azonban ezen egyesületnek a honi műipar védlete csak czéljában, tudományos és szépművészeti tárgyak tilalmára nem terjeszkedik, sőt szorosan a műipar körében is gyógyszereken kívül, még azon ti