Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)

Koós Judit: Kossuth szerepe a magyar iparművészet történetében

állítani, mint a bécsi Poly technikumban, és kiállítási termet létesíteni. Közli barátjával, hegy meg akarja szerezni a berlini Iparegyesület alapszabályait, valamint Braugham tanulmányát a kézművességről. Figyelme minden részletre kiterjed, s a magyar ipar pártolásának társadalmi támogatására készít terveket. A politikai vezér, az országvezető Kossuth személyiségének legfőbb tulajdonságai már itt megmutatkoznak, s rövid idő telik el csupán addig, míg ezek a gazdasági-ipari gondolattervek és célkitűzések az 1841. év elején nyomtatásban is megjelennek a Pesti Hírlapban. A „józanok" számára terve szinte kivihetetlennek látszik. Nemrég még börtönben sínylődött politikai fogoly, állástalan ügyvéd akarja megteremteni a magyar ipari /[Am.-, , . g#» ft f.WAz Ipar egyesület legelső taggyűjtő íve összefogást! Kossuth a cél érdekében Széchenyihez fordul, a nagy ellenfélhez. Neki ajánlja fel a kezdeményezést, s az összegyűlt pénzt is. A gróf visszautasítja, s ezt írja naplójába: „Eljött a barátaitól összekoldult pénzzel a magyar ipart megteremteni." Széchenyi csak a személyes ellenszenvet érzi, s nem látja meg Kossuthban a történelem emberét. A „megbízható" Landerer lapengedélyt kap, és szerkesztőnek Kossuthot kéri fel, aki 1841. január 2-án megindítja a Pesti Hírlapban — melynek elnevezése is tőle származik — vezércikk-sorozatát. Mindegyik cikkében agitál, programot ad, mindegyik egy-egy felkiáltójel a haza megmentéséért: Műipar, Gyermekgyilkolás, Birtoktalanság, Bot, vessző, korbács. Szavaiból — mint egyik méltatója írja — jelszó lett, gondolataiból közvélemény. Lelkesen pártolja Almássy Balogh Pál által felvetett ú. n. „hasznos ismereteket terjesztő társaság" megalapítását Eötvössel, Rádayval, Treforttal, Fáyval együtt, mert alkalmat lát benne" arra, hogy az általa elképzelt iparegyesületet megalapíthassa, a horti ipart, a magyar iparművészetet kifejleszthesse. A Nemzeti Kaszinóban összegyűlt reformerek kimondják 1841. február 9-én második gyűlésükön, hogy „ezeket a hasznos ismereteket elsősorban az iparososztály,