Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)

Koós Judit: Kossuth szerepe a magyar iparművészet történetében

Kossuth szerepe a magyar iparművészet történetében* Koos Judith Nincs a magyar történelemnek még egy alakja, akiről annyian és oly sokféleképpen írtak volna, mint Kossuthról. Személyét támadták és védték, gyűlölték és szerették, rajongtak érte és üldözték, életében s halála után is. A XIX. században a szabadságharcok, a forradalmak, a proletariátus ébredésének századában élt. Kossuth nagy egyénisége sugározza, tükrözi magából a XIX. század eszméit. Kossuth személyével sokféle nézőpontból foglalkoztak, de alig néhányan munkásságának egy bizonyos területével: milyen szerepet vitt a magyar ipar, illetve iparművészet története szempontjából? Ipar-, illetve iparművészet-történetet említünk, mert e korszakban szoros értelemben vett iparművészetről nem beszélhetünk. Voltak ugyan hazánkban szép számmal kézművesek: ötvösök, szűrszabók, szíjgyártók, könyvkötők, asztalosok, és más mesterek, akiknek munkája művészi színvonalat ért el, azonban a mai értelemben vett iparművészetünk, tervező —> kivitelező művészekkel nem volt. Nem volt széleskörű érdeklődés iparművészeti munkák iránt sem. Kossuth következéskép nem is az iparművészettel foglalkozott, hanem minden iparművészet széles fundamentumával, az iparral. A magyar ipar fejlesztésével, szinte azt mondhatnók, megteremtésével, a kiállítások rendezésével, a versenyzés szellemének felidézésével és ébrentartásával jelentős és mélyreható befolyást gyakorolt a magyar iparművészet kialakulására. Ezért Kossuth hatását az iparművészetre a honi ipar körül végzett munkásságán keresztül ítélhetjük meg, csak ebből a nézőpontból vizsgálhatjuk jelentőségét. Kitűnik minden e téren végzett munkájából, hogy a legmagasabb, a művészi színvonalon álló, külföldön is versenyképes ipari alkotások megteremtésén fáradozott, azt szorgalmazta, nem feledkezve el arról, hogy ez szorosan összefügg az ú. n. nyersanyagok kérdésével is. Így tehát, ha művészi üveget akarunk, akkor előbb sziliciumhomokra, üveghutákra, ha finom porcelánt, akkor megfelelő kaolinra és ipari felszerelésre van szükségünk. Mielőtt a részleteki'e térnénk, vessünk egy pillantást a korszakra, amelyben Kossuth pályája elindult. Vázoljuk fel legalább nagy vonásokban a történelmi hátterét annak a munkának, mely Kossuth nevével függ össze, hogy keretbe foglaljuk a festendő képet. A francia forradalom után a Metternich politikájától átitatott, reakciós császári Bécs legfőbb erőtartaléka Magyarország volt. A háború utáni konjunktúra tompította a politikai és társadalmi helyzet élét, de nem simította el 'a birodalmon belül a kizsákmányolt és kizsákmányoló osztályok, s hasonlóképp Magyarország és Ausztria érdekellentéteit sem. Nem volt titok, hogy Ausztria gazdasági tekintetben gyarmatnak, készárufelvevő piacnak tekinti hazánkat. Ezzel szemben a magyar birtokososztály nyersanyagértékesítésre törekedett egyéb európai piacokon is. 1790 és 1825 között, aránylag békés időszakban teremtődött meg a tőkés ipari fejlődés feltételei közül a kereskedelmi tőke bizonyos fokú felhalmozódása, és észrevehető mértékben megnövekedett a belső vásárló erő is. Mindkettőt erősen akadá*A Magyar Régészeti Művészettörténeti és Éremtani Társulat 1952. december 19-én megtartott nyilvános felolvasó ülésén elhangzott előadás alapján.