Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)
B. Koroknay Éva: Mariaual le Jeune munkái és „reversi" játékok az Iparművészeti Múzeumban
esetben a „kikényszerítő" számára fizet a ledobó. Az „espanoletta" 3 as-nak és a „quinolának", vagy 4 as-nak egy kézben való egyesítése. A harmadik, legszerencsésebb a „reversi". Ilyenkor a nyerő fél megkapja a kosárka tartalmát, a játékosok egyikétől, vagyis a rangban utána következőtől kap 32, a többiektől 16—16 jetont. A játéknak még sok apró részlete van, ezek és a fizetés mennyisége helyenként változik. Diderot megemlíti, hogy esetleg öten is részt vehetnek a játszmában, továbbá, hogy néha a tízes lapokat sem emelik ki. Ezek a körülmények azonban még nehezebbé teszik az amúgy sem könnyű játékot. A játékleírások általában maguknak a szabályoknak ismertetésére szorítkoznak; a szükséges kellékek, mint „panier", ,, corbeille" és a háromféle játékpénz leírásával kapcsolatban meglehetősen szűkszavúak. Ily módon a tárgyalt játékdobozok és bárcák funkcióit illetően több homályos pont marad. Nem világos például, hogy milyen szerepet töltöttek be a dobozok fedelén levő tárcsák, feltételezhetőleg azon az egyes játékosok pontszámállását mutatták. Valamennyi játékpénz egyik sarkában van egy — valószínűleg felfűzésre szolgáló — kis lyuk, melynek jelentőségéről ugyancsak nem tudunk meg az irodalomból semmit. Egyáltalában nem érthetőek a jetonokon talált 10, 20, 30, 40, 50 számjegyek, melyek között sok esetben két 20-as vagy 50-es van egy-egy dobozban, ugyanakkor hiányzik egy másik számjegy. A feliratok nem befolyásolják a játék menetét, ezek a „bon mot"-k nyilván a társas együttlét kellemesebbé tételére s a hangulat fokozására szolgáltak. Témájuk a XVIII. sz. francia főúri ízlésének megfelelően elsősorban: a szerelem. „Point d'amour sans combat" mondja az egyik szöveg, mellette két égő szív és két kettős nyílvessző. „Sans vous je mouray"; „Se rejoindre au mourire" — sóhajtanak az érzelmes szövegek, majd „Je rolle en Belle en Belle"; „ Quand ce coq chantera, mon amour finira" — így folytatják,. „Rien de plus pure"; „Rien de plus volage" stb. — bőségesen lehetne sorolni az apró feliratokat, melyek sok esetben nem csekély művelődéstörténeti érdekességgel bírnak. Minthogy a leírások a dobozkák rendeltetéséről sem igen beszélnek, nem várható, hogy a díszítésről, bármit is mondjanak. Tekintetbe véve azonban, hogy a „Reversis" játékot csak az előkelő körökben játszották, valószínű, hogy a szükséges kellékek többnyire gondos, magasabb igényeket kielégítő alkotások. Különösen áll ez a francia játékokra, Franciaországban ugyanis a játékkészítő ipar már korán fejlett, és termékeivel a külföldet is elárasztja. 10 A játékainkat készítő „mariaual le Jeune" feltehetőleg a „tabletier" néven ismert művészi iparosok társaságához tartozott, akik játékokat, szelencéket és egyéb apró díszműtárgyakat készítettek. „Tabletier" a mai francia szóhasználatban egyszerűen műesztergályos t jelent, aki sakk- s egyéb figurákat is farag. 17 Régi értelmezése azonban ennél sokkal 10 E. Bosc i. m. 613. és 66. old. 17 „Tabletier, tabletière", — „műesztergályos (aki sakk, s egyéb figurákat farag v. elad"). — ..Tabletterie", „műesztergályos mesterség v. kereskedés". H. A. Sauvageot, Francia --Magvar szótár, Bp., Dante, 1932.
