Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)

Szabolcsi Hedvig: Adalékok az intarzia magyarországi fejlődésének kérdéséhez. Az Iparművészeti Múzeum három intarziás bútora

intarziaművészet közötti szoros kapcsolat a tárgyi emlékanyag vizsgálata nyomán nem lehet kétséges. Másrészről a külföldi analógiákkal való össze­vetés hozzásegít három szekrényünk meghatározásához. Legáltalánosabb és leggyakoribb a városképes ábrázolás. Egy az Ipar­művészeti Múzeum gyűjteményében levő délnémet kabinettszekrény 23 kívül-belül berakott felületű. Az ajtókon kívül koszorúban kettős címert találunk, püspöki jelvényekkel, B. W. betűkkel és 1617-es évszámmal. Oldalát és az ajtók belső lapját négyzetes keretben díszedényből kinövő virágszálak díszítik. A.fiókok (21 db) homloklapjain és a közbefogott ajtón találjuk a rendkívül dús, színesen berakott városképeket. Ez a szekrény lehet analógiája az 1. szekrénynek. A felhasznált faanyagok között mind­kettőn megegyezik a dió és jávor, a délnémet szekrényen ezenkívül pali­szandert is találunk. A kompozíció a mi 1. szekrényünknél sokkal kiérlel­tebb, dúsabb, de ugyanakkor tisztább elrendezésű is. Pontosabb a perspek­tíva, a növényi ábrázolás, különösen az ajtók virágain szembetűnő ez. A pontos címerrajz, a betűkkel való jelzés és évszám is gyakorlottabb kézre, szélesebbkörű ábrázolási készségre vall. Mindezt csak fokozza a kidolgozás hallatlan pontossága, gondossága, ami különösen a fiókok belső lapjain szembetűnő, összehasonlítva a mi 1. szekrényünkkel. . A címerrel való jelzés a svájci és délnémet intarziás szekrényekre álta­lában jellemző. Ilyen jelzést azonban a mi. szekrényeinken nem találunk. Szintén címerrel ellátott a bázeli Történelmi Múzeum egyik, ,a címer alapján Andreas Ryffnek tulajdonított kabinettszekrénye a XVI. század végéről. 24 Ajtaján gazdag indás, virágos, intarziás keret után keskeny pálcára fűzött gyöngysoros keretelés következik. (Ez utóbbi analógiája a mi 2. és 3. darabunk keretdíszítésének). Ezen belül középen koszorús keretben a Ryff-Brunner címer rendkívül pontos rajzú, aprólékos ábrázo­lása következik. Ezt veszik körül a különböző, a mi 3. ládánkkal analóg hangszerábrázolások. Baloldalon harántsíp (Querflöte), fuvolatok (Flöt.?n­futteral), görbe Zink (krummer Zink), hárfa, lant és trombita, jobboldalon egy másik fuvolafajta (Blockflöte), dob a verőkkel, viola da gamba vonó­val, harántsíp és egy kottafüzet 20 rendkívül gondos és aprólékos, részletekig pontos ábrázolására ismerünk. A kompozíciót egy-egy játékkocka, a címe­res középrészt keretelő kartus és lent egy-egy díszedényből kinövő virág­szál egészíti ki. Az egész munkára jellemző az ábrázolás pontossága, a realitásra való törekvés, ugyanakkor a technika követelte kisebb stilizálások, egyszerűsí­tések a dekoratív hatást erősítik. Ennek svájci szekrénynek az ábrázolásmódjához 2. és 3. tárgyunk is kap­csolódik. A 2. szekrényke előlapjának belső felén elmarad a gazdag virá­gos, indás keret, csak a belső gyöngysoros füzér marad meg és lép elő fő keretmotívummá. Bár a többi ábrázolás más tárgyú — túlnyomórészt hadifelszerelések — mégis sok rokonság van az ábrázolás ,,miként"-jében. .A legfőbb különbség azonban, amely elválasztja tőle, elsősorban a mi 23 Ltsz. 5396. 24 Max F. Schneider: Alte Musik in der bildenden Kunst Basels. Basel, 1941, 30. old. 25. kép. 25 A hangszermeghatározások Max F. Schneider id. művéből, 30. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom