Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)

Pataky Dénesné: Höroldt és műhelyének meisseni porcelánjai magyar gyűjteményekben

gyűjteményéből származó teáskannája mutatja. Igen korai, szerelmi jelenetes clíszű darab az Iparművészeti Múzeum (Nemes Marcel gyűjteményéből származó 5890-es számú) almaalakú illatszertartója, egyik képén obeliszken koronás koszorúban AR monogrammal, 1733 körül. A 40-es években a rokokó tört színizlésének megfelelően eltűnik a meisseni porcelánról a drágakőszerűen ragyogó, telt színezés, helyét az egyszínű (camaieu) bíbor, ritkábban zöld vagy kék festés foglalja el. Ezek a francia metszetek erősebb utánérzést mutató, bíbor színű jelenetek már átvezetnek a következő korszakba, amelyben a festők kompozícióban és felfogásban Höroldt hatása alól felszabadulnak, azonban az Iparművészeti Múzeum (br. Lipthay Béláné gyűjteményéből származó 3350 ltsz) teáskannája a hozzá tartozó teapalackkal (3852 ltsz.), szivalakú cukortartóval és kávéskannával (13 078 ltsz.) együtt Höroldt kompozíciós elveiből még megtartotta az egyoldalra csoportosított figurákat és a levegősséget. A jelenetet keretező kartus azonban már elmaradt. A magyar gyűjtemények további, még Höroldt hatására utaló, a század negyvenes éveiben készült darabjain a meisseni festők Wouverman, Rugendas lovas- és kurucjeleneteit, Ridinger vadászjeleneteit használják fel igen szabadon, a dekorativitás követelményeit Höroldt szellemében szem előtt tartva. Inkább az egyes motívumokat és hangulatot veszik át. A vadászjelenetes rokokó művek jeles korai példánya az Iparművészeti Múzeum (3862 ltsz.) színes parforce-vadászatot ábrázoló kupája az 1730-as évek végéről és türkizzöld mázas csészéje (52 301 ltsz.), amelyek oldalán vadászatra induló francia főurak láthatók négykaréjos medaillonban. A.z alj rácsos medaillonjában kis kerti házikó, Mindkét ábrázolás kiváló munka és egy kéz alkotásának tekinthető. , A Kiss Jenő Károlyné gyűjteményéből az Iparművészeti Múzeumba került, alul rózsaszín, lótuszvirágszerűen kiképzett teáskannán színes festésű tábori jelenet látható, kurucokkal, Rugendas modorában. (1740 körül. 555555 ltsz.) Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében levő éjjeliedény (Lt.: 5582) oldalára vágtató kurucokat festett a festő, ugyancsak 1740 körül, míg az ugyanitt található hiányos teáskészlet (Lt.: 541483) teáscsészéjének, bordázott testű kannájának és a hozzátartozó cukortartónak dísze is színes kuruc jelenet. A cukortartón a kuruc és labanc vitéz összecsapása jólsikerüit ábrázolás, és bár szegélye a Meissenben ez időben is működő házifestők arany kalligrafiás perem szegélyét idézi, mégis a meisseni gyárban készült a század 40-es éveiben. Az Iparművészeti Műzeum egy Meissenből származó, mázalatti kékfestésű selejtporcelánján F. J. Ferner házifestése látható. A csészealjra a gyári festőműhelyben készült virágok közé Ferner a stílusára oly jellegzetes tájképi részletet festette házacskával és madarakkal. A csésze lovasai és az arctípusok is hasonlóak a Fernernek tulajdonított és az egykor budapesti Gerhardt-gyűjterrényből az erfurti Staatisches Museum-ba került kávéskannán ábrázolt kurucokhoz. (Pazaurek I. M. 362. old. 336. ábra.) Ferner 1750 körül működő gyenge képességű német házifestő volt. Több jelzett darabja maradt fenn.

55 Az 1740-es évektől kezdve készítették a kor uralkodó divatja szerint oly kedvelt burnótszelencéket, A meisseni gyár igen gondos kivitelben állította elő ezeket. A sokraértékelt szelencéknek főleg Watteau és Boucher után festett gáláns jeleneteit a legjobb festők

56 festették, majd nemesfém foglalattal látták el. Az egykori budapesti Gerhardt-gyűiteményből

57 4 db ilyen szelence van az Iparművészeti Múzeum birtokában, amelyek egy, az éjjeliedényen ülő nő alakjában formázott szelence kivételével mind ezidőben készültek. Az aranybafoglalt plasztikus rokokó keretdíszű szelence fedelének belső lapjára legyezőt tartó francia főúri nőt festett Pierot-val és Harlequinnel, erősen Watteau műveire támaszkodva, a kicsit száraz felfogású művész. (Jelzés nélkül. lit.: 5860, Gerhardt 196.) Egy másik, aranyozott bronz foglalatú szelence fedelének belső oldalára festett miniatúrán Watteau „Retour de chasse" című rézkarcát egy gavallér alakjával toldotta meg a közepes tehetségű festő igen gondos kivitelben; míg egy aranyozott ezüst foglalatú szelence fedelének és fenekének belső lapját finom vadászjelenetekkel (köztük vadkan vadászat) díszítette az ismeretlen festő. Pazaurek id. m. 353 p. 56 Zimmermann id. m. 217 p. 57 Lepke-aukció. Berlin. 1911. 9. Iparművészeti Évkönyv. — 9997. 129