Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)
Dobrorits Aladár: Haladó hagyományaink és a szocialista-realista iparművészet
bravúrok szándékolt keresése. A tárgy formai elemeiben a funkcióhoz való alkalmazkodás nem funkcionalizmus, de azok túlhangsúlyozása, vagy a funkciótól eltérő, avval ellentétes formai megoldások keresése, évezredes formák öncélú megváltoztatása funkcionalizmus és formalizmus lehet. Az öncélúságtól való tartózkodás a munkásosztály világnézete kifejezésének egyik alapfeltétele. Hozzátartozik ehhez a formai harmónia mellett a formák erőteljessége és tisztasága. A stilizálás — mely végső fokon a természeti formák leegyszerűsítése vagy felbontása vagy pedig a technikai eljárás során kialakult ornamentális elemek alkalmazása •— nem ellentétes a szocialista realizmussal, de a természeti formák lényegével ellentétes felbontás, az öncélú játékosság a stilizálásban nem fér meg a szocialista realizmus lényegével. A szocialista realizmus egyik fontos tulajdonsága, az optimizmus, a fentiekben tulajdonképpen adva van. A primitíveskedés —• formában, technikában egyaránt — ellentétes az optimizmussal, mert kultúránktól, a mai valóságunktól való elszakadás vágyát, a vele való szembehelyezkedés vágyát jelenti. A vonal- és színharmónia, a színek derűssége, a technikai eljárás biztos ismerete és kibontása, végezetül pedig az alkotó művész öntudata, a befejezettségre és a tökéletességre, a minél tudatosabb és tanultabb művészi tevékenységre, az ösztönösséggel szemben való minél határozottabb szembeállásra — az ember, az egész nép szolgálatára való törekvés a szocialista-realista iparművészet kritériumai. E szocialista-realista iparművészet megteremtése a mi feladatunk is. Ezt kívánjuk szolgálni nem-' csak jelen sorainkkal, hanem e kötetnek a mult értékeit több-kevesebb eredménnyel feltárni igyekvő tanulmányaival is. 2 "' 2r > Jelen tanulmány az Iparművészeti Múzeumban a Magyar Képző és Iparművészek Szövetsége, a Magyar Nemzeti Múzeum — Iparművészeti Múzeum és a Magyar Szovjet Társaság Képzőművészeti Szakosztálya által iparművészetünk elvi kérdéseiről rendezett konferencián 1954. évi július 4-én elhangzott „Iparművészetünk és az Iparművészeti Múzeum" c. előadás egyes részletein alapul.
