Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)
Pataky Dénesné: Höroldt és műhelyének meisseni porcelánjai magyar gyűjteményekben
Az 1740-es évek végén, amikor a meisseni gyárban a rokokó porcelánfigurákat kedvelő divatja Kaendler művészetét juttatta érvényre a porcelánedények formaadásában, és a festést Höroldttal együtt háttérbe szorrtotta, az öregedő művész, aki Kaendlerrel művészeti és személyi ellentétben állt, lassan teljesen visszavonult. A rokokó tört színízlésének megfelelően a meisseni porcelánról eltűnt a ragyogó, telt színezés, a festés mindinkább egyszínű cameieu, leggyakrabban bíbor, ritkábban zöld vagy kék színben. Ezek a francia metszetek után, Heroldétól eltérő dekorációs elv szerint készült drszítmények már átvezetnek a meisseni gyár következő korszakába, s csaknem fél évszázadokon át kedveltek maradtak. Leginkább aszimmetrikus elrendezésben keretkartus nélkül jelennek meg a francia metszetekről kiragadott, eléggé híven másolt, nagyobb alakokkal festett részletek, amelyek az edényformát jól kiemelik. Höroldt szelleme nem érzik többé rajtuk. A festők mindinkább egyéni utakon járnak. Az öregedő Höroldt egykori dicsősége színhelyén lassan csak a fejtés technikai tökélyére törekedett. Űj díszítmények keletkeznek: a lepkék, bogarak, baromfiak, egzotikus madarak, humoros majomábrázolások Kaendler hatása alatt. Höroldt kedvelt „indiai virágait" az 1739-ben tervezett „Tisch-chen" és „Zwiebel" mintát, a német vagy meisseni és a szórt virágcsokrok váltják fel, ezek Höroldt utolsó, még ma is használt mintái. A német virágok az 1737-ben megjelent Joh. Willi. Weimann „Phylantus Iconographia" 20 /« című mű színezett rézmetszetei alapján készültek, kevés szabadsággal. A kompozícióban azonban még érezhető Höroldt szelleme. Ily virágokat első ízben Goetzendorf Grabovszky hercegérsek készletére festettek 1735—40 között, 2 ' 1 '\ majd a kölni választófejedelem, Kelemen Ágost vadászkészletén tökéletesítették (1741), utána használata általános jellegűvé vált. Höroldt emberi nemességére mutat, hogy Kaendler ismételt és sok esetben méltatlan támadása ellenére. Kaendler szobrocskáinak, amelyek az európai porcelánszobrászat legkiemelkedőbb, legegyénibb alkotásai, teljes művészi odaadással keresett megfelelő festői díszítést és színharmóniát, s így Kaendler világhíréhez a maga eszközeivel ő is hozzájárult. • • ? -'. * Höroldt alkotásait teljes bizonyossággal megkülönböztetni alig lehetséges. A meisseni gyárban a művészek nem jelezték munkáikat, a fennmaradt néhány festőjel névvel nem azonosítható. A gyárban egyébként manufakturális munkamegosztás szerint a festők főleg darabbérért dolgoztak, s egy darab több festő kezén ment át. Höroldtnak is egyetlen jelzett alkotása van, a már említett sárga chinoiseries váza, a drezdai Rezidenzschlossban, néhány más darabot kétségkívül neki tulajdonít a kutatás. 27 Nagy a valószínűsége annak, hogy a 30-as évektől fogva inkább csak tervezett, s csak a királynak szánt 1 kiemelkedőbb alkotásokon festett sajátkezűleg. Ennek ellenére a Höroldt-korszakbeli porcelán a 40-es évekig teljesen egységes képet mutat, a különböző kivitelezők munkáin keresztül is egységes arányok és kompozíció, egységes színkezelés, azonos harmónia érezhető: Höroldt egyénisége és szelleme. A kevés hitelesen Höroldt művének elismert alkotással való stílusbeli megegyezés és a feltűnően jó kvalitás alapján hazai gyűjteményeink néhány darabját sajátkezű művének tulajdoníthatjuk, így elsősorban az egykori budapesti Gerhardt-gyí'nitemény aukciójáról (183. sz. 28 ) az egykori Delmáf-gyűjteménybe került, színes indiai virágokkal és chinoiserieval díszített kupát, melynek főalakja, az alabárdos mandarin, pontos mása a British Museum W. Franks gyűjteményében levő kupa naandarinjának. 2ß Ezt a kupát J. G. Höroldt 1724-ben festette anyósának, G. E. Keilnek, 30 valószínűleg a Delmár-féle kupa is ez időben készülhetett. 26 / :l Zimmermann id. m. 158. p. 2e /h U. o. 27 Zimmermann id. m. 28 Sammlung Gustav v. Gerhardt Budapest. Rudolph Lepke's Kunst-Äuctions Haus 1911, Berlin. 20 Pazaurek id. m. 295. p. ao Berling, Festschrift .. . 159. p.
