Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)
Pataky Dénesné: Höroldt és műhelyének meisseni porcelánjai magyar gyűjteményekben
Höroldt fő érdeme a meisseni porcelán művészileg kimagasló testőstílusának kialakítása. Technikai újításaival is ezt a célt szolgálta. E téren is sokat kísérletezett, míg megfelelő eredményre jutott. Meissenbe kerülte idején Böttgertől csak a finom, XIV. Lajos ízlésű arany csipkeszegélyt vette át, amelyet 1726-ig Funcke aranyozó festett, Ez az aranyszegély is gazdagabb, művészibb megfogalmazást nyert Höroldtnál. A csipkeszegéiyt reggeliző-készleteken és apróbb tárgyakon alkalmazták, ezek voltak a legkeiesettebbek. Nagy vázák csak kis számban és főleg a király számára készültek. Étkészleteket pedig 1731-től gyártottak. Höroldt működésének kezdetén a formák vagy távolkeleti, sima, tehát a festés számára nagy felületet nyújtó, vagy az Irminger által tervezett barokk típusúak voltak, amelyek plasztikus díszítményeikkel a festés számára csak kisebb felületet hagytak. Heroldt a távolkeleti formákat kedvelte, és az Irminger-féle formákról a plasztikus díszítést elhagyta, így finom, kecses és a festésre már alkalmas európai barokk formákat nyert. Ezeket a formákat első korszakában kínai modorban festette meg. Egyes kutatók, pl. Zimmermann 14 állítása szerint stíluskeresésének időszakában a francia metszeteket, főleg a Watteau után készülteket igen erősen másolta a házi festők (hausmalerek) kedvelt vasvörös és arany színeivel. A hipotézise bizonyítására felhozott darabokat más kutatók, így Pazaurek is, Hausmalerek munkájának tartják. Ily mű az Országos Iparművészeti Múzeum 5855 ltsz.-u, schwarzlottal festett Watteaujelenetes (olasz komédia) kávéskannája az egykori budapesti Gerhardt-gyűjteményből, melyet Pazaurek meggyőző bizonyítékai 1-"' szerint az augsbttrgi Aufenwerth (t 1728) 1725 körül készített. A lomb- és fonatdísz, a kartus szegélydísze és az alakok ábrázolásmódja, a kerek arcok és szemek jellegzetesen Aufenwerth művei közé sorolják kannánkat. Höroldt első korszaka kezdetén (1720 körül) kínai jeleneteket másolt Meissenben, leginkább aranyfestéssel. A chinoiserie-va Erős Ágost nagy porcelángyűjteménye számos példát szolgáltatott, de e francia eredetű divattal Höroldt már Bécsben is kapcsolatba kerülhetett. 16 Az európai fantázia költötte kínai jeleneteket a közkedvelt kínai útleírások metszetei, 17 valamint Daniel Marót, Paul Decker, Elias Baeck, Guil de Fleur, Huquier és Pillement metszetei terjesztették el a művészek körében. 18 Höroldt „indiai virágai" pl. Pillement „Fleur persane", „Fleur ideal"-jai hatását árulják el. 19 Höroldt csak az 1720-as évek elején dolgozott e kínai jelenetek modorában, 1726 körül már kialakította a maga sajátos kínai világát, amelynek a valódi kínaiakhoz annyi köze volt, mint a XVIII. századi klasszikus drámáknak az antik világhoz. 1726-ból egy sorozat, kínai jeleneteket ábrázoló, nevével jelzett rézkarca maradt fenn, 20 amelyeket a gyárban sokat használhattak mintaképül. Ezek a karcok mjniatúraszerűen felfogott árnyképes jelenetek, melyeknek alakjai dekoratív álomvilágban élnek, az európai szemmel nézett előkelő kínaiak ígéretföldjén, ahol derűsebb az élet, nincs munka és fáradtság. Díszes öltözetű kínai mandarinok csodafák alatt sétálnak, teáznak, ópiumpipát szívnak, fákban, virágokban, műremekekben gyönyörködnek, festenek, muzsikálnak, élik az uralkodó osztályok fényűző, gondtalan életét, miközben szolgák hada lesi kívánságaikat. A nők is megjelennek ebben a mesevilágban, óriási napernyőkkel, pompás ruhákban, gyermekeiket sétáitatiák, társalognak. A gyermekek sárkányt eregetnek, a levegőben csodamadarak és bogarak röpködnek. Minden derűs, harmonikus ebben az örökkétartó főúri mennyországban, mely a meisseni porcelán akkori vásárlóközönségének elképzeléseit tükrözte, s ezért hamar igen népszerűvé vált. Höroldt csodálatos művészettel tudta megörökíteni kevéssé változatos mondanivalóját, kis formakincsét annyira variálta, hogy két teljesen egyforma ábrázolása sem akad. Az alakok érzékeny körvonalai, változatos kompozíciók, jól elosztott folthatás és nagy dekoratív erő jellemzi rajzait, amelyeken 1726 körül a perspektívát még kerüli, további stílusfejlődése azonban a perspektíva éreztetése felé halad a dekoratív folthatás és a sziluettszerű felfogás helyes arányának megőrzése mellett. 14 Zimmermann, E.: Frühe Watteauszenen... Cicerone, 1909, 4. p. 15 Pazaurek, G. E.: Deutsche Favance- und Porzellan-Hausmaler. Leipzig, 1925. 122 p. 16 Folnesics id. m. 4, 18 p. 17 Neuhof, J. — O. Dapper és S. de Vries útleírásai. V. ö. Zimmermann id. m. 67 p. 18—19 Fonesics id. m. 71 p. 20 Zimmermann id. m. 72 p.
