Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)

Somogyi Árpád: Egy XVI. századi orosz ötvös kelyhe

Egy XVI. századi orosz ötvös kelyhe Somogyi Árpád Moszkvai és szentpétervári (leningrádi) régi ötvösök ezüstmunkáit Magyarországon több helyen őrzik múzeumokban és pravoszláv templomokban. Nemcsak keresztek, kandellek (örökmécsek), hanem festett, ezüstből Vagy sárgarézből domborított ikonok is feltalálhatók, melyek bizonyítják, hogy a magyarországi pravoszlávok az elmúlt három évszázad alatt élénk kapcsolatot tartottak fenn az orosz egyházművészeti központokkal. E kapcsclatok fennállását megerősítik a régi orosz nyomdák egyházi könyvei is, melyek csaknem minden magyarországi pravoszláv templomban megtalálhatók. A magyarországi pravoszlávok és az orosz egyházművészet központjai közötti kapcsolatok felkutatása folyamatban van, eredményeivel más helyen foglalkozom. A régi orosz ötvösművek, ikonok behozatalában bizonyára nagy szerepe lehetett az alamizsnagyűjtő szerzeteseknek, akik a XVI—XVII. században a Szerémségből az orosz városokba jártak alamizsnát gyűjteni, minek alkalmával nem ritkán gazdag felszereléseket hoztak egyházaik számára. 1. Geraszim jeromonáchos 1602-ben Moszkvába ment, hogy a Grábócon letelepedett macedón szerzetesek temploma részére felszereléseket, egyházi könyveket hozzon. 2. A grábóci zárda XVIII. századi kapcsolatait bizonyítja a teplomban lévő moszkvai kiadású evangélium és trébelt, ezüst borítólapja. 3. Szentendre görögkeleti templomában is van egy domborított ezüst evangéliumfedél, melyet XVIII. századi moszkvai mester készített. Ugyanott őriznek egy XVIII. századi szentpétervári (leningrádi) kelyhet is. A múzeumokban őrzött régi orosz ötvösemlékek közül kiemelkedők a Magyar Nemzeti Múzeum — Iparművészeti Múzeum és az Esztergomi Keresztény Múzeum régi orosz ötvösemlékei. Az Iparművészeti Múzeum régi anyaga közül egy XVI. századi ezüstből domborított, vésett és részben aranyozott kelyhet említek meg (71. kép). Ez a kehely Vigyázó Sándor gyűjteményével került a múzeumba és 54 410. 1. szám alatt leltározták be. Mint Vigyázó Sándor tulajdona szerepelt, 1884-ben, a „MagyarTörténeti ötvösműkiállítás"-on. A kelyhet Pulszky Károly katalogizálta, s a katalógusban, a leírás mellett közölte a kehely vésett feliratait is.

5 A kehely talpa vízszintes peremen áll, a talp felső részét, hat csavarodó gerezd alkotja, melyek közül három vésett pikkelyekkel, három pedig háromszögekkel ékített. A pikkelyekkel díszített gerezdek aranyozottak, úgyszintén a talpperem is aranyozott. A nodus lapított gömb alakú, s a talp egyes gerezdéinek vésett díszítményei fedik. Négy szegecs erősíti a talphoz a félgömbalakú kupát, melyet a perem szélén két szalagra osztott, vésett, ószláv felirat díszít. A feliratok közé köralakú mezők vannak beiktatva: elől három Mária, Pantokrator, Ker. Szt. János mellalakban ábrázolt, 1 Hadrovics L.: Le peuple serbe et son église sous la domination turque. Paris, 1947, 105. p. 2 1602. évi bejegyzés a grábóci gör. kel. szerzetesek letopiszében (évről évre vezetett krónika). • 3 Grábóc (Tolna megye) görögkeleti szerzetesek temploma: borítótábla vertezüst domborművei 1740-ből. 4 Evangéliumfedél 1735, kehely 1746. 5 Magyar Történeti ötvösműkiállítás lajstroma. Bp. 1884. 22. p. 8. sz. /