Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)
Nekám Lajosné: Az Iparművészeti Múzeum XV. sz.-i patikaedényei
edénytípussal rendezték be, amit hasonló díszítésű edényekre festett kórházcímer: a mankó, létra, kereszt ábrázolásai bizonyítanak. A 61. számú kép edénye a kor kerámiaművészetének kiemelkedő alkotása. A múzeum az egyik Lepke-aukción vásárolta. A. von Beckerath, Berlin (1913) gyűjteményből (XV. tábla, 54. szám). 7 Arányos felépítésű, talpas, gömbtestű, hengeres nyakú, füles, kiöntőcsöves korsó. Kissé hajlott kiöntőjét hurok köti össze a nyakával. Díszítése: tobozt közrefogó gótizáló levélcsoport. Füle mellett függélyes sávban hullámvonalas díszítés. Ki öntőcsövén és testén elszórt kis stilizált indák, virágok és pontok. Színei: fehér alapon kék, zöld, mangánbarna és sárga. Füle alatt szívalakú pajzsoan feltehetően műhelyjegy. Firenzében készült, az 1460—90-es években. Ebben az időben sokat alkalmazták az ú. n. „famiglia a penna di pavone" azaz pávaszemmotívumot is. Ez a díszítésmód váltakozó színeivel pompás hatást keltett. Faenzában, Firenzében igen elterjedt, különösen, mióta Galeotto Manfredi, Faenza város ura, 1488-ban házasságot kötött Cassandra Pavonival. Ilyen mintával díszített a 60. képen közölt kötélszerűen csavart füles albarellonk is. Ez a fül megoldás csak a korai szakaszban volt használatos. Az edény hengeres fehér testét pikkely szerű elrendezésben fedi ez a minta. Vállán körben levélkoszorú, talpán egymást metsző zeg-zug vonalak. Falke szerint 1450 körüli időben, Faenzában készült. Ballardini útmutató majolikatáblázata alapján készítését az 1460—1495 közé eső időre tehetjük. (A. Beckerath majolikagyűjteményének darabjai közé tartozott. 8 ) Múzeumunk a Beckerath-gyűjteményből vásárolta 62. képünk alacsony talpon álló, gömbtestű, palackalakú vázáját. 9 Ennek felületét hat vízszintes sáv s ezekben különböző motívumok díszítik. A nyakán fent Bernát-sugár, alatta karéjos hullámvonal, a harmadik sorban átlósan elhelyezett vetélők, háromszögekkel váltakozva. Ez alatt stilizált virágos inda. ötödik sorban: rúd koré csavarodó levél. Talpa felett gót betűkkel írott gyógyszernév: „Aqua de rota". Az edény magassága: 32 cm, színei: fehér alapon váltakozó kék és sárga díszítés. 1470 körül, Faenzában készült. 63. képünk 10 kiöntőcsöves korsót ábrázol. Fehér alapon kék-sárga-mangánbarnanarancsszínű rács között elhelyezkedő palmettaminta, az ú. n. „famiglia a palmetta persiana" díszíti. Készítési ideje 1475—1500. Firenzében és Faenzában sok hasonló díszítésű edény készült, a XV. század utolsó harmadában. Egyik legérdekesebb kékesszürke mázú albaiellőnkon, 11 a 65. képen, quatrocento viseletű, botot és sarlót tartó férfi látható. Mögötte a pöttyökkel díszített zöld mező erősen kontúrozott. Kétoldalt függélyes sávban átkötött levélfűzér, előtte vékony inda, és stilizált rozetták. Színei: zöld, sárga, fehér, sötétkék. Az edény vállán sárga színű stilizált levélinda, nyakán sárgával váltakozó sötétkék háromszögdísz. Hátán mesterjegy. Gyógyszerfelirat antikva betűkkel: SEME COMUNE. SPE. (magból készült orvosság) 64. kép. A motívumokat Argnani: „II rinascimento della ceramiche maiolicate in Faenza" (Faenza 1898) című munkája alapján elemeztük ki. Ez a darab Faenzában a XV. század végén készült. Ugyanettől a mestertől származó festett tál ábráját közli Falke, idézett művében, valamint H. Wallis. 12 A tálon a mi botos, sarlós ifjúnk hasonló háttér előtt jelenik meg. 7 II. számú ábrán közölt edény múzeumi leltárszáma: 13 005. 8 Die Majolikasammlung A. von Beckerath. Berlin, 1913, — 12. tábla, 47. sz. Múzeumunk 13 006 leltárszámú edénye. 9 Die Majolikasammlung A. von. Beckerath. 1913, — 16. tábla 60. sz. Múzeumi leltárszáma: 13 007. 10 Múzeumi leltárszáma: 5411. Múzeumi leltárszáma: 52 2216. 12 H. Wallis; Italian ceramic art. London, 1905, Fig. 37. O. von Falke: Sammlung Richard Zschille. Leipzig, 1899, I. tábla, 2. szám.
