Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1954)
Tasnádiné Marik Klára: A Rozsnyói Finomedénygyár termelési kimutatása és árjegyzékei a múlt század közepéről
/ f tartók, „kínai" fedeles csészék, tojástartók, mind egy polgárosodó társali dalom anyagi kultúrájának fejlődésére vallanak. További fontos adatokat az 1855, illetve 1859. évekből származó árjegyzékek nyújtanak. Az első kevésbé jó minőségű negyedív papiros felébe hajtva, tintával gondosan megvonalazva, rubrikázott, a termelési kimutatást író kézírásával, azonos helyesírású terminológiával, vegyes latin- és gótbetűs németséggel. Címe: „Preis courant für feines Geschirr der rosenauer englisch Steingut Fabrique", a többi oldalakon csak „Rosenauer fein Geschirr Tarif" áll. Az árjegyzék aláírója 1855. március 23-án ,, Anton Hoffmann Werkf.". Bár a fentebb részletesen ismertetett kimutatás nem adhatta hű képét a Rozsnyói Finomedény gyár teljes termelésének, az árjegyzéket vizsgálva jogosan tehetjük fel, hogy a műhelynek még félfelé ívelő periódusából való. A termelési kimutatásban felsorolt 31 féle edénytípus helyett itt a kétszeresét találjuk. Az újabb típusok a következők: Tejeslábas fedővel. Tejespohár. Áttört gyümölcskosár. Vajtartó fedéllel és aljával. Tej színcsésze. Sótartó, egyszerű. Só- és paprikatartó. Ecet-olaj készlet. Szenteltvíztartó. Teáskanna. Vizeskancsó. Barna bütykös. Csörgőskorsó. Tintatartó készlet, egyszerű. Tintatartó készlet, áttört. Tintatartó készlet, női. Tinta- vagy porzótartó külön. Virágcseréptartó alátéttel és anélkül. Áttört csemegéstányér. Félig áttört csemegéstányér. Tjj formájú flamand tányér. Csokros és márványozott tányér. Kerek lapos tál (nem azonos az abroncstállal). Kerek mély tál. Ovális tál. 3, 4 és 8 szögű tálak. Borbélytál. Ovális száj öblítő tálak. Mosdókészlet-kancsók. Kínai csésze födő nélkül. A több mint 60 féle edénytípust felsoroló árjegyzékből kitűnik, hogy ezeknek 50%-a több nagyságban készül. Pl.: vizeskancsó, kávéskanna hétféle, éthordócsésze és fedeles kínai csésze öt-, kocsonyástálak négy- és a szögletes tálak háromféle nagyságban. Ez a tény az árjegyzéknek függőlegesen emelkedő része. Emellett van még vízszintes emelkedést mutató is. Ez az egyes edény- és nagy ságféleségeken belül a díszítettség fokától függ. Legolcsóbb természetesen a fehér. Ez teljesen dísztelen edényt jelentett. Következő fokozat a kék (blau) megjelölés. Minden bizonnyal egyszerű vonalas díszítést jelenthetett, mivel átlagban azonos sorozatszámon belül két krajcáros emelkedést mutat a fehérrel szemben, és csak az áttörtnél jelent ennél magasabb árat. A következő az „Englisch Randi" ez a „blau" kategóriához képest csak egy krajcár emelkedés, tehát nem lehet más, mint a már kékkel megfestett edénynek még valamilyen hozzáadott díszítése, amely az edény szélén van. A színes (bunt) ismét kétkrajcáros emelkedés az átlaghasználati edényeknél, végül az utolsó kategória a „deszen", ebben az esetben háromkrajcáros emelkedést jelent. Az árjegyzékben szereplő „Bouquette" valószínűleg festett csokrot jelent. E megjelölés mellett az egyik helyen olvashatjuk: a csokros tányér drágább, mint a deszen. Továbbá az is kitűnik, hogy a „0, 1, 2 nagyságok esetében 3, 4, 5 krajcárral drágább". A csokros tehát a legdrágább díszítés volt. A fényűzést ez és az áttört áru jelentette. Amíg az 1. sz. tányér ára fehéíoo N
