Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 4. (Budapest, 1987-88)

LÁTOGATÓINKNAK - Miről beszélnek vendégkönyveink? (Dr. Szabolcs Árpádné)

MIRŐL BESZÉLNEK VENDÉGKÖNYVEINK. Évekre visszamenően minden kiállításunk alkalmával látogatóink részére vendégkönyvet biztosítunk, hogy módjuk és alkalmuk legyen észrevételeiket, tapasztalataikat, élményeiket közölni a múzeum dolgozóival. Visszajelzés ez a múzeum minden munkatársának, aki gyűjtő és alkotó munkáját tárja azok elé, akik megtisztelnek bennünket azzal, hogy kiállításainkkal kapcsolatos mondanivalójukat közlik velünk. Részünkre sem közömbös, hogy a nagy gonddal, tudással összeállított kiállítás a jó pedagógiai érzékkel megejtett tárlatvezetés milyen nyomokat hagy látogatóinkban, mit visznek magukkal, mi az, ami élményt adott. így válik élővé a múzeum munkája, így tudja az ismeretek bővítése a múlt emlékeinek megőrzése és megbecsülése a mi múzeumunknak pedig különösen a hazafias neveléssel kapcsolatos célkitűzéseinek megvalósítását biztosítani. A leggyakrabban előforduló szavak: a köszönöm, tetszett, tanulságos, köszönjük. Ez bizonyos fokig a megbecsülés és elismerés jele felénk. Mi is köszönjük. Tükrözik az írások, hogy melyik korosztályok járnak nálunk. A megilletődött, kerekszemmel bámuló óvodáscsoportoktól kezdve, a népes általános iskolásokon keresztül, a szakmunkástanulók érdelődő csoportjai, a különféle brigádok tagjai, a Magyar Néphadsereg alakulatai - ezek főleg hétköznapjainkon. A munkaszüneti napokon más jellegű látogatóink összetétele. A legkülönfélébb érdeklődési körű és nyelvű felnőttek írják be észrevételeiket a magyar mellet oroszul, németül, angolul, franciául, lengyelül, bolgárul és arabul. Távol-Keletről koreai és vietnami írásjelekjelzik az élményeket, észrevételeket. Pedig nem is szervezett csoportokban jönnek, hanem egyéni érdeklődés hozza hozzánk őket. Érdekesen tükrözik a vendégkönyvek, hogy egy-egy ember, család életében hányszor és milyen minőségben látogat el hozzánk. A legifjabbak óvodásként másszák meg az ágyúkat, majd iskolásként bizonyos ismeretek birtokában sok esetben a múzeum dolgozóitól eligazítva ismerkedik és kezdi megérteni a kiállítás nyelvét, mondanivalóját. Különösen felnövő fiainkat érdekli múzeumunk anyaga. Megfogalmazzák, hogy milyen jó lenne, ha módjuk lenne sokat és sokszor idejönni. Fiatal apák a vasárnapi autóbuszról a Bécsi-kapunál szállnak le. Gyermekeikkel ide, a „Hadtörténetibe" igyekeznek. A régi emlékek, a gyermekkoriak új színnel bővülnek: apa a fiával és a vendégkönyvben ez áll: „nagy örömmel és büszkeséggel néztem meg kisfiámmal ezt a rendkívül magas színvonalú kiállítást - a szovjet és magyar nép, a népek barátságának fontos dokumentumát" (űrhajós kiállítás). „Fiaim nagy örömére hasznos sétát tettünk a múzeum területén, mely évről évre szebb és látványosabb." S az évek elszaladnak, és a család következő bejegyzése az unokákkal való látogatást rögzíti: „nagyon szép a kiállítás, sok örömük volt unokáinknak benne".