Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 4. (Budapest, 1987-88)

TÁRGY ÉS TÖRTÉNELEM - Fényképező galambok (Lugosi József)

Tárgy és történelem FÉNYKÉPEZŐ GALAMBOK Közismert, s a kultúrtörténet is tanúsítja, hogy milyen nagy szerepet töltött be a galamb az ember életében. Számtalan „katona" előtagú összetett szót ismerünk (katonasors, katonafeleség, katonabecsület, katonadal stb.). Kevésbé ismertek a katonagalambok, amelyeknek egyik érdekes képviselője volt a fényképező galamb. „Feltalálója" dr. Georg Neubronner, cronbergi gyógyszerész, akinek már apja a XIX század elején postagalambokat tenyésztett azzal a céllal, hogy a szomszéd helységekből orvosi rendelvényeket hozzanak. Fia továbbfejlesztette a gondolatot, s galambjaival a közeli gyógyintézetből kisebb mennyiségű gyógyszereket is szállíttatott. Ezt a nemes feladatot „repülői" éveken át kifogástalanul teljesítették. Egyszer egyik galambja a sűrű ködben úgy eltévedt, hogy csak négyheti távollét után keveredett haza. Ez az eset vezette a gyógyszerészt arra a gondolatra, hogy küldönce tartózkodási helyét egy rá erősített fényképezőgéppel ellenőrizze. Az eredmény: sikerült egy nagyon elmés és érdekes fényképezőgépet szerkesztenie. „Találmányát" 1908-ban felajánlotta a porosz hadügyminisztériumnak, amely azt rögvest elfogadta és rendszeresítette, mert az addig alkalmazott madártávlat-fotózás (léghajóról) nem vált be. Kétféle - 4x4 és 6x6 cm-es - fényképezőgépet használtak. A gépeknél a film betétele után a pillanatzárat felhúzták, az egész készüléket a galamb mellére helyezett alumíniumlapra erősítették (ezt a lapot gumiszalagokkal a galambra tették). Ismerték a galamb repülési sebességét, így megállapíthatták, hogy a fényképezendő helyre hány perc múlva érkezik, s miután a távolságot a térképről elég pontosan megállapíthatták, az automatikusan működő pillanatzáron levő szabályzóhengert a kívánt időre másodperc pontossággal beállíthatták, így a pillanatzár a kívánt időben működésbe lépett, s megtörtént a felvétel. A későbbiekben korszerűsítették a gépet és a rendszert. Szerkesztettek egy „galambkocsit", amelyet sötétkamrával kombináltak. A galambdúc teleszkópos rendszerrel 6 m magasra emelhető (ezt a galamb 35 km távolságból is megtalálta). A galamb dúcra szállását, azaz hazaérkezését egy önműködő villamoscsengő jelezte. Ekkor leengedték a dúcot és a galambtól elvett gépből a filmet a sötétkamrába vitték, ahol azonnal meggyőződhettek az eredményről. Rövidesen a fényképezőgépet is tökéletesítették. Tokja vékony alumíniumból készült, amelynek tömege 75 gramm volt. A gépre két tárgylencsét szereltek, ezek közül az egyik repülési irányba nézett, míg a másik 180°-nyira az előzőtől lefelé. így a felvétel helyét nagyon pontosan meghatározhatták. A