Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 4. (Budapest, 1987-88)

KÖZMŰVELŐDÉSÜNKRŐL - Népművelés - nálunk (Ésik Nóra)

Közművelődésünkről NÉPMÜVELÉS NÁLUNK Csoporttól főosztályig különböző szervezési egységekben dolgoznak népművelők múzeumban, tehát közművelődési feladatokat is ellátó intézményben. Feladatukat, „munkaköri kötelességeiket" - mondhatjuk úgy is -, maguk körvonalazták, szabják meg saját intézményük elvárásaihoz igazodva. A leginkább körülírható a múzeumpedagógiai munka, hiszen ehhez együttműködőkre találtunk a pedagógusokban. Adott az egységesnek tekinthető csoport, a tananyag, a korabeli tárgyak közötti búvárkodás varázsa. Mindaz a plusz, amit a kiállítások - esetünkben a történeti - hadtörténeti kiállítások - adni képesek, és amit nem pótolhat a legjobban felszerelt szertár, kabinet sem. Ismeretszerzési szokás, múzeumi jártasság alakítható így ki, értékeink megbecsülésére, múltunk vállalására, a hazához való ragaszkodásra nevelhetünk a kiállításainkban zajló órákon. A múzeumlátogatás - divatos szóval élve - szabadidős tevékenység. Az iskolai keretben hozzánk látogató osztályok is lényegében szabad - azaz nem tanítási - időben jönnek. Velük másként, más módszerekkel kell foglalkoznunk, erősítve azt az érzést is, hogy múzeumba járni nem csak tanári parancsra, nem kizárólag direkt ismeretszerzés, jó pont szerzése céljából kell és lehet. Egyik módszerünk ehhez a tárlatvezető „igazodása" az iskolás csoport életkorához, tudásához, de még a pillanatnyi szellemi vagy fizikai leterheltségéhez is. Csak egy példa erre; láthatóan hosszabb gyaloglás után, hátizsákkal betóduló csoporttól nem várjuk el, hogy újabb háromnegyed órát (ennél hosszabb időt ritkán ajánlunk) toporogjanak a tárlók előtt. Nem biztos, hogy érdeklődés hiányában alszik el a gyerek, ha beültetjük filmet nézni a sötét terembe 4-5 tanóra után. Vendégünk a látogató, azt akarjuk, hogy jól érezze magát és lehetőleg azzal kínáljuk, amit szívesen fogad. Házigazda, összekötő, vendéglátó tehát a népművelő, nevezze a szakmai zsargon múzeumpedagógusnak, népművelőnek, tárlatvezetőnek, vagy akár teremőrnek is. Eleve kapocs a múzeumi kiállítások és a látogatók között. Óvodásaink mesevilágába igyekszünk a valót is becsempészni és gondosan elkülönítjük Petőfi bácsit az Aurórától. Az elsős-másodikos megnézheti mindazt, amiről már hallott, olvasott, és főleg szavalhatja, énekelheti, mondhatja amit tud. A nagyobbaknál az olvasmányélményeket erősítjük. A felső tagozatosok szívesen veszik, ha kereshetnek, feladatokat oldhatnak meg, fil-