Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 3. (Budapest, 1986-87)
GÁBOR ÁRON TÜZÉRMÚZEUM, VÁRPALOTA - Szovjet lövegek a második világháborúban (Lugosi József)
ként tábori célok ellen, mint sorozatvetőket alkalmaztak. Megjelentek a hátrasiklás nélküli lövegek is. Ezek sima csövűek és reaktív szárnyas lövedékek kilövésére alkalmasak. Igen könnyű szerkezetük révén mozgékony, rendkívül hatásos páncélelhárító eszközök. A mai tüzérség óriási tűzerejével fontos szerepet játszik a modern kor harcászatában is. Rakétafegyvereivel együtt a tüzérség számít a szárazföldi csapatok fő tűzerejének. SZOVJET LÖVEGEK A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN A Nagy Honvédő Háborúban a szovjet haderő fő tűzerejét, az ellenség lefogásának és megsemmisítésének alapvető eszközét a tüzérség alkotta. A háború éveiben a fegyvernem mennyiségében és minőségében számottevően fejlődött, a harcoló csapatokhoz egyre tökéletesebb aknavetők és lövegek érkeztek. 1943-ig a Vörös Hadsereg tüzérségi eszközeinek több mint fele aknavető volt, csak később változott az arány a lövegek javára. A háború egyik legnevezetesebb aknavetőjét Savirin, V. J. tervezte. Ehhez a fegyverhez megszámlálhatatlan hősies tett és eredmény fűződik, így a Sumov fivéreké is, akik önként léptek a Vörös Hadseregbe, s egy csapategységet alkottak. Aknavetőjükkel „pályafutásuk során" 13 986 lövést adtak le. A harcok során az 5 testvérből 3 hősi halált halt. A tervező tudósok, konstruktőrök megfeszített munkájának köszönhető, hogy a Vörös Hadsereg fegyvertára a tüzérségi fegyverek új fajtáival gyarapodott. Grabin A V., Petrov, F. F, Ivanov 1.1., Savirin B. I. és más tervezők irodáiban kialakított fegyverek tűzereje nagyobb, kezelésük egyszerűbb, élettartamuk hosszabb és előállításuk viszonylag olcsóbb volt, mint a német lövegeké. Az ágyúk több típusát korszerűsítették, s új típusokat is létrehoztak (az 57 mm-es, 76,2 mm-es és 100 mm-es ágyúkat és 152 mm-es tarackokat). Gyors ütemben fejlődött a páncéltörő tüzérség is, több mint ötszörösére nőtt a páncélátütő képesség. A frontkatonák „negyvenötösnek" becézték a lövészzászlóaljak felszereléséhez tartozó 45 mm-es páncéltörő ágyút, amelyhez a Nagy Honvédő Háború számos hősi epizódja fűződik. Az 1942 M. 76,2 mm-es (ZISZ-3) hadosztályágyút Grabin V. vezette tervező kollektiva alkotta. Ezt a löveget gyártották a legnagyobb mennyiségben a háború alatt. Mozgékonyság és üzembiztonság jellemezte. A löveget a gyorsan szervezett gyártási technológia eredményeként szalagmódszerrel, futósza-