Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 3. (Budapest, 1986-87)
GYÜJTEMÉNYEINKRÖL - Liszt Ferenc nyomában (Gát Eszter)
Napjainkban szinte divattá lett a közadakozásnak az a formája, amely a művészi produkció tiszteletdíjával, vagy annak egy részével járul hozzá valamilyen nemes cél megvalósításához. Ugyancsak gyakran hallgathatunk hangversenyt a múzeumokban. Liszt Ferencre emlékezve nézzük ugyanezt a múltban. LISZT FERENC NYOMÁBAN 1847-ben elkészült a Magyar Nemzeti Múzeum palotája. A belső munkálatok befejezéséhez és a múzeumkert rendezéséhez szükséges pénz hiányzott. A Múzeumkert szépítéséhez a Liszt-koncertek is hozzájárultak. 1856. aug. 26-án és 27-én a múzeum dísztermében tartották meg Liszt Esztergomi miséje nyilvános főpróbáit. A Nemzeti Zenede zenekara élén a szerző állt, a bevétel 10%-át, 300 forintot a Múzeumkert javára fordították. Másfél évvel később, 1858. április 10-én Liszt újra az Esztergomi misét vezényelte a díszteremben; a koncert jövedelmén fele-fele arányban a Nemzeti Zenede és a Múzeum osztozott. Tizenöt évvel később Liszt Ferenc adománya már a múzeumi gyűjteményt gyarapította. 1874 tavaszán a múzeum igazgatójának címzett magyar nyelvű ajándékozólevél kíséretében került sor jubileumi arany- és ezüstkoszorú és emlékérmek átadására. Ugyanebben a levélben Liszt intézkedik néhány más tárgy sorsáról is. Részlet Liszt Ferenc 1874. május 3-án keltezett ajándékozó leveléből: „Óhajtásom és határozott akaratom, (...) még a következő tárgyakat a nemzeti múzeumnak adományozni: azon kardot, amely 1840 évi Január hóban a közönség tagjai közt adatott át nekem, a nemzeti színházban;" Néhány nappal később Pulszky Ferenc igazgató meleg hangú köszönőlevelében ígéretet tett arra, hogy az értékes tárgyakat közszemlére teszi, hogy „minden időben fennen hirdessék Liszt művész halhatatlanságát és fennkölt hazafias érzületét." 1986-ban, Liszt születésének 175., halálának 100. évfordulóján a Magyar Nemzeti Múzeum időszaki kiállítással is adózik a hazafiságát tettekkel is bizonyító zeneművész emlékének.