Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 2. (Budapest, 1985-86)

CÍMKÉPÜNK - Zala vármegyei banderiális tarsoly

CÍMKÉPÜNK ZALA VÁRMEGYEI BANDERIÁLIS TARSOLY (XVIII-XIX. SZÁZAD FORDULÓJA) Címlapunk eredetije 1984. december 29-én került múzeumunk gyűjteményébe csere folytán. A tárgyhoz mellékelt - mintegy egy évszázaddal ezelőtt készült - német nyelvű feljegyzés szerint a tarsoly a Rhédey-család tulajdonában volt. A feljegyzés azt is közli, hogy a fedőlapját díszítő címerkép nem a családé, hanem a vármegyéé. Kalmár János „Régi magyar fegyverek" című munkájában tarsolyunkhoz hasonló, cimermotívumában azonos darabot mutat be, szövegezése szerint Zala vármegyei tarsolyként, amelyet II. Lipót koronázásán használtak a vármegyei bandérium tagjai. Mindez, továbbá az, hogy a címerkép azonos Zala vármegye akkori címerével, döntő volt a tarsoly hovatartozásának meghatározásában. Korba helyezéshez a méretek szolgáltattak adalékokat: nagysága, formája megegyezik a korban használatos katonai tarsolyokéval. (Leghosszabb részén 38 cm, a legszélesebben 32 cm.) Tarsolyunk - kora ellenére - feltűnően épen maradt, mindazonáltal restaurálása feltétlenül szükséges. A nagy műgonddal készített domborhímzésű címerkép - hájrmashalom, a középső halmon csőrében szablyát tartó bagoly - helyenként kopott, a szálak szakadtak, a kontúrokat hangsúlyozó ezüst sodralékú szálak és flitterek néhol hiányoznak. A hímzőszálak színe megfakult. A tarsolyt készítő hajdani mester arányokra, mesterségbeli finomságokra ügyelő munkája a hazai hímzőkultúra magas színvonaláról tanúskodik. Ságvári György