Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 2. (Budapest, 1985-86)

TÁRGY ÉS TÖRTÉNELEM - "Maxim és társai"

1910 M. 7,62 mm Maxim-géppuska féle állványra szerelt fegyver az első világháborúban jó harcászati tulajdonságaival tűnt ki. Annyira bevált, hogy még a nagy októberi szocialista forradalom után is nagy tömegben gyártották. A hosszú szolgálat alatt a fegyvert többször módosították, javítva a harcászati-technikai tulajdonságait, gyártásának technológiáját. Először 1930-ban korszerűsítették; új előtét-ellenállást, puffer-pajzstartót szereltek rá, megváltoztatták az irányzókészüléket, megnagyobbították a hűtővíz-beöntőnyílást, s csapot szereltek a hűtővíz leöntésére. A géppuska manőverezés-képességének fokozására Sz. V. Vlagyimirov univerzális állványt készített, amely lehetővé tette a földi, illetve légi célzást is. Még 1930-ban a kísérleti bizottság a szerkesztőket egy 45 kg-nál könnyebb géppuska megalkotására ösztönözte. A könnyített állványos géppuska első mintapéldányát Gyegtyarjev szerkesztette 1930 elején. A harmincas években sok kísérletet végeztek ezzel a fegyverrel, és tovább tökéletesítették. A kísérletek eredményeként végül 1939 M. 7,62 mm-es Gyegtyarjev állványos géppuska néven rendszeresítették a szovjet hadseregben. 1940-ben ebből a fegyverből már jóval többet gyártottak, mint a Maximból, azonban 1941 júniusában gyártását beszüntették, mert huzamos használat közben egy sor hátrányos tulajdonsága tűnt ki. Gyegtyarjev tanítványa, P. M. Gorjunov két társával (V. E. Voroszkov és M. M. Gorjunov) még a nagy honvédő háború kezdete előtt könnyű állványos géppuskát szerkesztett, amely sikerrel állta az összehasonlítást a Maximmal és a Gyegtyarjevvel.