Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 2. (Budapest, 1985-86)

HADTÖRTÉNELEM - Történelmi zászlók az 1985. április 4-i díszszemlén

Az egyszerű másolatok gondot csak annyiban okoznak, hogy a lehetséges fennmaradt darabok közül melyik kerüljön másolásra. Általában a látványos, különleges és lehetőleg teljesen épen maradt példányokról készül kópia; amennyire a jelenlegi technika engedi, minden paraméter megtartásával, de úgy, hogy az eredetitől jól megkülönböztethető legyen. A részleges illetve a teljes rekonstrukciók azonban számos kérdést és megoldandó problémát vetnek fel. Az alábbiakban két ilyen zászlómásolat elkészülését vázoljuk fel. Igazi rekonstrukciós (bár csak részleges) csemege Dózsa György zászlója. Istvánffy Miklós krónikájából ismert, hogy Bakócz Tamás a keresztes hadnak nagyméretű, fehér alapon vörös keresztes, tehát szabályos keresztes hadjáratba való zászlót adományozott, amelyet ünnepélyesen, mise keretében maga adott át Dózsának. A parasztháború résztvevői eredetileg a pogány törökök ellen indultak harcba, a keresztet, az üdvözülés jelének tekintve, zászlójukon mindvégig meg is tartották. A tervezés tehát kiindulhatott a konkrét leírásból. A szín és a zászló ábrája adott volt, ellenben formája, mérete nem. Pontosabban egészen hitelesen nem, hiszen a leírás nagy zászlóról szól középen kereszttel. Ebből kiindulva a zászló egyszerű fehér négyzet, a jól ismert - vörös színű - latin kereszttel. Az így elkészített lobogó megtekintve azonban kissé megmosolyogtatónak tűnt, mintha a Vöröskereszt lobogóját valaki rosszul másolta volna le. Más megoldást kellett tehát keresni. Egy korabeli német újságlap ábrázolásán látható a magyarországi keresztesek lobogója. A képen hosszú, nyújtott háromszögletű zászló látszik, formája a német parasztháború „Bundschuh" zászlójáéval azonos. Természetesen a korabeli ábrázolások megbízhatósága erősen kétséges: a Dózsáék egyszerű keresztje a fametszeten feszületre változott a Madonnával és Szent Jánossal. Az ábrázolás azonban korabeli és más hasonló megmozduláskor is hasonló formájú zászlókat használtak a korban, így ez lett a lobogólap mintája. A keresztet az elnyújtott háromszögön nem lehetett középre helyezni, ezért a rúdhoz közel eső harmadba került. Formája sok fejtörést okozott: az egyszerű latin kereszt ugyan korhű lett volna, de látvány szempontjából nem a legszerencsésebb. Végül a - bár évszázaddal korábbi - Zsigmond-féle Sárkányrend sárkányának hátán látható kecses, gótikus kereszt formája tűnt a legszebbnek. A „vöröskeresztes"Dózsa-zászló A végleges műhelyrajz