Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 2. (Budapest, 1985-86)

TÁRGY ÉS TÖRTÉNELEM - A költő-generális

Gvadányi Rudabányán született 1725. október 16-án. Apja János, anyja Pongrácz Zsuzsanna. Tanulmányait Egerben kezdte, a nagyszombati egyetem elvégzése után kezdte meg katonai szolgálatát 1743. december 1-én a Szirmay-gyalogezredben, mint zászlótartó. Több nevezetes csatában és hadjáratban vett részt, többször megsebesült. Részese volt a hétéves háború vakmerő haditettének: amikor Hadik András megsarcolta 1757. október 15-én Berlint, Gvadányi vezette az előcsapatot. Vitézkedése nyomán gyorsan emelkedett a ranglétrán. Ekkorra már alezredes a közben Szatmárra helyezett Gvadányi. Itt ismerkedett meg jó barátja, Becsky György révén Nagy-Peleske községgel és népével. Szolgált Máramarosban Galíciában, volt második ezredes a Kálnoky-ezredben és a Nádasdy huszároknál is. Generálisi (vezérőrnagyi) kinevezését 1783. április 10-én kapta és röviddel utána, negyvenévi katonai szolgálat után nyugállományba vonult. Szakolcán telepedett le, télen vadászott, nyáron kertészkedett és a pöstyéni feredőben gyógyítgatta hadi utakon szerzett köszvényét. Járt a megyegyűlésekre, részt vett az országgyűlésen is. Szabad idejében pedig írt: verseket, elbeszéléseket, megjegyzéseket a megyei politikáról, országgyűlési vitákról. Hosszú és termékeny élet után Szakolcán halt meg 1801. december 21 -én. A rohói családi sírboltba temették, szakolcai háza falát emléktábla jelzi. Idős korában írott könyvei népszerűek voltak, témájukat, történelmi, politikai előzményüket mindenki ismerte. De mit mond ma nekünk „az mostan folyó török háború"? A XVII. században folytatott törökellenes küzdelmek során hatalmas területeket szabadítottak fel az oszmán uralom alól, de a Szávától délre még tekintélyes részek maradtak török igazgatás alatt. Ezért még a XVIII. század második felének is egyik sarkalatos kérdése volt a török kiűzése a Balkánról. A „mostan folyó török háború" 1787-ben kezdődött, amikor a keresztény seregek sikertelenül próbálkoztak Belgrád bevételével. A következő év áprilisában Szabács ostroma győzelmet hozott. A harcok váltakozó sikerrel folytak a békekötésig ÍGiurgiu - Gyurgyevo, 1 790. szeptember 29.). Ebben a török háborúban vettek részt a Márs mezejére kiállani vágyó vitéz ifjak, akik legnagyobbrészt már az 1715. évi VIII. törvénycikkel felállított állandó hadseregbe vonultak be szolgálatra, de ebben harcoltak a nemes bandériumok is. Nemes uraink ugyanis, jövedelmüktől függően (Szent István királytól 1848-ig) kötelesek voltak bizonyos létszámú katonaságot kiállítani és azt saját zászló alatt hadba vezetni, vagy a vármegye zászlaja alá gyülekezni. A bandérium szó eredeti jelentése zászló, de jelentette a zászló alá gyűlt csapatokat is. a zászlóaljakat. A bandériumok csak az ország határain belül voltak kötelesek szolgálatot teljesíteni, külhoni Márs-mezőkre csak az egyéb vitéz ifjak vonultak. A római mitológiában Mars, Jupiter és Junó fia, a háború, a pusztító hadjáratok istene. A XVIII. századi, latinos műveltségű Magyarországon a Márs mezejére kiállani vágyók elnevezés alatt közönségesen a hadsereget értették. Gróf G. J. magyar lovas generális ő nagysága nem banderiális, hanem hivatásos és előmenetelét tekintve minden bizonnyal vitéz katona volt. Politikai felfogása konzervatív, vidéki és nemesi volt, de tudása, műveltsége messze meghaladta a vidéki nemesekét, katonatársaiét. Érdemei elévülhetetlenek a magyar nyelv, a nemzeti szellem ápolásában. Rákóczy Rozália