Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 1. (Budapest, 1984-85)

Hétköznapi varázslat

morphoses Transsylvaniáé című munkájában újabb információval gazdagít bennünket: „Az kard szíjához volt függve kötve az nagy szablyatarsoly". Ez a közlése azért is lényeges, mert a tarsoly viselési módjáról tájékoztat. Ez a fajta tarsoly előfutára a 18-19. századinak, amely a huszárviselet megkülönböztető elemeként terjed el szerte Európában valamennyi hadsereg huszár csapatneménél. Ahogy a huszár a legmagyarosabb katona, úgy a tarsoly is az egyik legmagyarosabb kellék - vélekednek a kortársak. így tudja a Peleskei nótárius, Gvadányi József is, aki budai utazásakor kioktatván egy nyalka, „egész Marsot bemutató" huszártisztet a helyes magyar öltözködésről, ezt írta: „Ha német tiszt kardot tarsollyal magára Köttne, egész világ menne tsodájára." Gvadányi huszártisztjének „Josephus Secundus varrva volt tarsolán", azaz II. József császár monogramja. Mária Terézia uralkodása idején jelennek meg az olyan katonai tarsolyok, amelyekre az uralkodó - ekkor M. T., később a már említett J. II., aztán F. II., F. I., s végül F. J. I. - monogramja kerül díszítésként és a hovatartozás jelzőjeként. Ezt megelőzően többnyire az ezredtulajdonos családi nevének kezdőbetűje, vagy mégrégebben virágmotívum, egyéb díszítmény jelezte a tarsoly fedőlapján viselője társadalmi helyét, esetleg katonai rangját. Ez a megkülönböztetés a 19. században is megmaradt. Az arannyal, ezüsttel vagy selyemmel hímzett tarsolyok rangjelző szerepet töltöttek be. Az 1860-as években a ruházat egyszerűsödésével háttérbe szorult a hadseregben a tarsoly viselése. Rövidesen végleg megszűnik katonás jellege. Polgári jelentése megmaradt, sőt kialakult a szó - és maga a tárgy - nőiesebb változata, a tarsóka is. A szablyatarsoly is megmarad mint a „magyaros viselet" jelzője, de csak városi hajdúk, városi őrségek tagjai oldalán. A kor parancsára szorult ki a katonai viseletből. Hétköznapi varázslat Tudnak-e róla, hogy Mohamednek, az iszlám vallás megalapítójának kilenc kardja volt? - Nem csoda ez a harcias megjelenítés: az „igaz hitet" fegyverrel karddal - is terjeszteni kellett (ld. a Korán 61. szúráját). S mint minden keleti nép: a törökök körében is főként a kard egyik fajtája, a szablya volt kedvelt; amelynek jellemzője, hogy ívelt pengéjű, egyetlen éle a domború oldalon van, s a markolat az él irányába dől meg. 1964-ben múzeumunk megvásárolt egy 18. századi török díszszablyát. A fegyvert szinte mindenütt díszítették: aranyozott markolatát és hüvelyét türkizzel és korállal, a pengét aranyberakásos szöveggel és cizellálással. A türkizeken még valamilyen jelképeket mutató vésés is található.