Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 1. (Budapest, 1984-85)

Miért damaszkuszi acél? - Partizánemlékek a brjanszki erdőből

Miért damaszkuszi acél? A hajlékonyságáról és keménységéről ismert keleti pengeféleség nem Damaszkusz városától kapta nevét. A „damaszk" szó jelentése: tarka. A damaszkolás nem a külső díszítést, hanem a penge készítésének módját jelenti. Különböző keménységű acéllemezek összeolvasztásával keletkezett. A félig megolvadt acéllapocskák lassú kihűlésnél kikristályosodáson mentek keresztül, ami által a penge felületén különböző alakzatok keletkeztek. Az igazi felületet azonban a pengének savakkal való kezelése hozta létre, művészi kéz beavatkozása nélkül ezáltal moirée-szerű, hullámos vagy mozaikhoz hasonló, s egyéb árnyékolások keletkeztek, aszerint, hogy a sav a puhább vagy keményebb részeket támadta meg erősebben. Keleten nyolcféle damaszkuszi acélt ismernek, ezek: a sam, a bulad, a taban, a karataban, a khorasszán, a gindi, a kumgindi és a nerisz. Magyarországon a főúri leltárakban „dömöckölt acél" formában állandóan szerepel. Partizánemlékek a brjanszki erdőből 1983 forró nyarának egyik napján szomorú gyászhírt közöltek az újságok: váratlanul elhunyt dr. Névai László jogász, egyetemi tanár, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karának tanszékvezető tanára. Sokan ismerték és tudták, kit ragadott el a halál néhány hónappal a 70. születésnapja előtt. Olyan ember távozott el, aki a magyar nép felszabadításának aktív harcosa volt. A brjanszki erdő legendás partizánjai közé tartozott és a Szovjet Hadsereg kapitányaként szerelt le 1946 márciusában. Munkásszázaddal vitték ki a Szovjetunióba 1942-ben és egy támadás alkalmával több társával együtt átállt a partizánokhoz. A brjanszki erdőben aratott győzelmek után harcát és politikai munkáját az előrenyomuló Szovjet Hadseregben folytatta. 1944. június elejétől részt vett a galíciai, kárpát-ukrajnai, magyarországi, ausztriai és csehszlovákiai felszabadító küzdelmekben. Elhunytával féltve őrzött katonaruházata és partizánfelszerelési tárgyai, egykorú fényképek, tábori levelezőlapok a család elhatározásából a Hadtörténeti Múzeum második világháborús gyűjteményébe kerültek. Az egyenként is nagy becsű relikviák szerzeményezése napjainkban azért is rendkívül izgalmas, mert ilyen gyűjteményegyüttes, 40-42 évvel a harci események után már a legritkább esetben kerül elő. A hadi emlékek sokféle változatában otthonos muzeológus is megilletődötten