Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 1. (Budapest, 1984-85)

"Itt a golyó, hol a golyó?" - Tánc és harc

„Itt a golyó, hol a golyó?" A ballisztika - röppályatan - gyakorlata ősidők óta foglalkoztatja a vadászó, harcoló embert. Elég ha csak arra gondolunk, hogy a nyílvesszőre tollakat erősítettek a pontosabb találat érdekében. Az ötletek, kísérletek sokasága közül ismerkedjünk meg egy 17. századi francia ideával. Kissé gyermeki ötlet, némi „csodálatos" következtetéssel. Marsenne szerzetes és Petit katona a következőt vetették fel: „Irányozzunk be és süssünk el egy ágyút függőlegesen az ég felé. Visszaesik-e vajon a golyó? Vagy nem esik vissza? Ha igen, a golyónak a csőbe kell visszaesnie!" A kísérletet számtalanszor megismételték, mindig ugyanazon eredménnyel: sohasem látták a golyót visszaesni. A két „tudós" kísérleti eredményeinek öszszegezése után végül is a következő ünnepélyes közleményt adta ki: „Az ilyen körülmények között kilőtt golyó a levegőben marad, vagy legalábbis nagyon hosszú ideig marad ott." Az idő telt, de a kilőtt lövedéket soha többé nem látták. A barát pedig, belefáradva a várakozásba, másféle munkásság után nézett. Pedig a kilőtt golyók visszatértek a földre és Mersenne atya, ahelyett, hogy állandóan az égre függesztette a szemét, kissé körülnézett volna a földön, rögtön megtalálta volna őket, alig néhány száz méter távolságban. A ballisztikai mozgást Galilei határozta meg először; megállapította, hogy a röppálya formája parabola, de hozzátette, hogy ez csak a légüres térre vonatkozik, mert a léggel telt térben a lövedék mozgása bonyolultabb. Tánc és harc A fegyvertáncokkal, harci táncokkal a világ minden részén találkozhatunk. Korai virágzásukról már az antik tánckultúra tanúskodik. Lukianosz ókori szerző írja, hogy a spártaiaknak az első jelet a harcra a fuvola adja meg; Szókratesz szerint: „A legjobb táncos egyben a legjobb harcos". Tágabb értelemben fegyvertáncnak szokták nevezni mindazokat a táncokat, amelyeket valamely fegyverszerű eszközzel (kard, fokos, balta, bot, stb.) járnak, illetve amelyekben a ma használatos eszközt korábban fegyver helyettesítette. Leglátványosabbak az ún. mutatványos fegyvertáncok, amelyek egy-egy nagy ügyességet igénylő virtuóz mozzanatból állnak. A magyar tánctörténet emlékeiben szereplő fegyverrel (főképpen karddal és fokossal) járt harci táncokat hajdútáncnak nevezték. 16-17. századi tánc, a történeti emlékek szerint a fegyver virtuóz forgatásával, akrobatikus „figurázással" járt - a kötetlen, harcszerű mozzanatokkal átszőtt férfitáncot magányosan, cso-