Hadtörténeti Múzeum Programok Magazin 1982-83. (Budapest, 1983)

Gyarapodásunk forrásai

Hazatérte és halála után az ereklyét a család őrizte tovább. Utolsó tulajdonosa semmi áron sem akart megválni tőle, de ígéretet tett arra, hogy a zászlót a Múzeumra fogja hagyományozni, mivel vele a család kihal. Féltettük a zászlót, mielőbb a Múzeumban akartuk látni. Nemes fondorlattal rávettük a tulajdonost, hogy egy televíziós riport céljára adja kölcsön és őt is felkértük személyes közreműködésre. Az ajánlat hatott, és a községből évek óta ki nem mozdult Grisza Lajossal - a Múzeum 1848/49-es kiállítási termében - ízes riport készült. Ami korábban többszöri próbálkozással sem sikerült, most megtörtént: a zászlót a Múzeum megvásárolta. Más volt az útja egy hernyóselyem kendőnek. Ismert hadtörténész lelte fel és kérte kölcsön a Múzeum felszabadulási témájú kiállítására. Ma is ott látható. Érdekes névaláírásait Simonffy Éva hímezte. Az emlékkendő története 1944. november 13-án kezdődött, amikor a Magyar Front megbízásából Simonffy-Tóth Ernő vezérkari százados és felesége, a Török József repülőfőhadnagy által szerzett repülőgépen, átrepülte a frontvonalakat és eljutott Moszkvába. A sikeres repülőút és az akkor Moszkvában folyó ideiglenes magyar kormányalakítási tárgyalások emlékét, a Japán Szalonban velük együtt elszállásolt Dalnoki Miklós Béla, Faraghó Gábor, Vörös János és mások kézjegyükkel örökítették meg. Ehhez, régi repülős szokáshoz híven, a tartalék ejtőernyő egy szeletét használták fel.